Oldal kiválasztása

Tudjátok, vannak azok az előzetesek, amik tök jók, ezek alapján az adott filmek szórakoztatóak, érdekesek, és igazán meghozzák a kedvünket egy jó kis filmezéshez. Aztán kiderül, hogy ami a trailerben volt, az az összes vicces vagy jó jelenet, amit a film nyújtani tud. Na, ez a trailer nem csak hogy ilyen volt, hanem még ilyenebb. De erről majd később beszélünk.

Két főszereplőnk, Frank (Keane Reeves) és Lindsay (Winona Ryder) együtt tartanak egy apró repülőgéppel egy desztinációs esküvőre. Mivel folyton össze vannak zárva, ezért kénytelenek megismerkedni egymással. Kiderül, hogy Frank a vőlegény bátyja, aki rühelli az öccsét,csak azért jött el, mert az anyjuk ráparancsolt, alaposan meggyötörte az élet, és emiatt mindent sztoikus keserűséggel képes csak szemlélni. Lindsay pedig a vőlegény exbarátnője, akit majdnem felségül vett, és nagyon csúnyán váltak el, most viszont udvariasságból ő is kapott meghívót, és hasonlóan udvariasságból el is jött. Még mindig nem tudta túltenni magát ezen a kapcsolaton, és emiatt nem is volt képes megtalálni a szerelmet. Ez a két nyomorúságos gondolkodású ember először ki nem állhatják egymást, viszont mivel senki nem törődik velük, együtt csinálnak programot, és szép lassan egymásba szeretnek. Vagy valami olyasmi. Elég fura és kusza érzéseik vannak egymás iránt, amit őszintén szólva nem jó nézni.

Térjünk csak vissza a trailerre. Na szóval, volt egy trailer, ami egy vicces romantikus filmet mutatott be, amin az igazat megvallva csak a két főszereplő látszott. Nos ez nem azért van, mert ezeket akarták megmutatni, hanem mert mindenki más statiszta a filmben. Senkinek nem látszik közelről az arca, senki nem szólal meg Franken és Lindsayn kívül. Tulajdonképpen ez egy kétszemélyes film, amit megfűszereztek egy esküvővel, és némi háttérben mászkáló, fókuszon kívül eső emberrel. Ez pedig egy idő után nagyon idegesítő. Nem a kevés szereplős filmekkel van bajom, hanem azzal, hogy ez egy nagyon érzékeny döntés, amit nehéz úgy megoldani, ahogy jó is lesz. Mivel ennek a két embernek a fejét nézzük másfél órán keresztül, nehéz olyan karaktereket bemutatni, akik nem fognak az agyunkra menni. Mivel pedig kb semmi nem történik másokkal, és nem is adnak fókuszt a többi szereplőnek, ezért végig, az egész filmen keresztül dumálniuk kell. Végigtrécselik az esküvőt, amitől én is kellemetlenül éreztem magam, pedig nem is tudtam semmit a jegyespárról.

Mivel pedig folyamatosan dumálnak, kell vinni beléjük némi filozofálást, magasröptű beszélgetést. Ez viszont szintén baromi idegesítő, mert úgy hangzanak mindketten, mint egy nagyon savanyú filozófia könyv. Mindenen agonizálnak, minden bajukat valami nagy és keserves életbölcsességgel magyarázzák meg, és nem hajlandóak észrevenni, hogy csak magukat gáncsolják el folyamatosan az életben. Teljesen lejöttek már az életről, de ezt nem úgy nézhetjük végig, hogy megértsünk egy szituációt, amiben lehet, hogy nem vagyunk benne. Én konkrétan úgy éreztem, hogy nem megérteni szeretném őket, hanem jól felrúgni, hogy hagyják már abba a hangos, okoskodó szenvedést.

A színészek egyébként nagyon szép munkát végeztek,. teljesen hihetően adják elő ezt a két megkedvelhetetlen szerencsétlent, nem ők tehetnek róla, hogy maga a koncepció élvezhetetlen.

Nagyon sajnálom, de nekem ez a film egyáltalán nem tetszett, szenvedés volt végignézni, és nem lettem okosabb a végére sem. Legalább a legeslegvégén úgy tűnik, hogy mostantól kicsit jobb lesz az életük, de ehhez nagyon sok kesergést kellett megélnünk a képernyő előtt.