Oldal kiválasztása

Nagyon különleges számunkra ez a könyv, hiszen Judyt édesanyja, Bombicz Judit írta, aki már régóta tervezgeti ezt a kis kincset, és végre elérkezett az idő, hogy kiadhassa. A könyv egyébként március 20-án fog megjelenni a NewLine kiadó gondozásában. Na, de lássuk a tartalmat!

A mesekönyv öt különálló történetet mesél el, amik apró utalásokkal kapcsolódnak össze időrendben, de önmagukban is érthető, élvezhető mesék. Főszereplőik Fanni és Péter, a két általános iskolás testvér, akik a nagymamájuk varázslatos ajándékainak segítségével különféle mágikus világokba csöppennek, ahol izgalmas kalandok várják őket. Megkeresik a Mikulást, újra havat varázsolnak a világba, sellőkkel kalandoznak, mesebeli királyságokat mentenek meg, és tavi tündérek királyságába látogatnak.

Hiába szeretem a meséket, és nézek is belőlük sokat, már el is felejtettem, milyen mesekönyvet olvasni. Valami olyasmit, ami nem az én korosztályomnak készült. Felfedeztem benne még a gimis magyarórákon hallottakat, a történetek érthetőségét, és hogy mindig legyen egyértelmű, ki szólal meg, kiről beszélünk, hogy egy fiatalabb fül számára is tökéletesen gördülékeny lehessen. Ennek ellenére a felnőtt korosztálynak sem lesz szájbarágós vagy unalmas, hanem végig érdekes és kedves.

A történetek amellett, hogy egyszerű problémákat vetnek fel, és elég könnyen megoldódnak, mint ahogy a gyermekmesékben az lenni szokott, nagyon gazdagon kidolgozottak és izgalmasak. A sokszínű mágikus világok annyira megtetszettek, hogy biztos vagyok benne, hogy gyerekkoromban teljesen elvarázsolnának és beszippantanának. Ennek pedig tökéletes hordozója az illusztráció, amikről mindjárt több szót is ejtünk.

A grafika az én gyerekkorom mesekönyveihez képest egészen szokatlan, ugyanis amellett, hogy egy igen meghatározó, jellegzetes stílusa van, nem próbál hibátlan lenni, hanem bátran felvállalja a kézzel rajzolás összes előnyét és bájos “hibáját”. Elkülönülnek a különböző grafikai eszközök a formákon, látjuk, hol használtak tollat és hol festéket, az egész egy nagyon játékos és művészi vízfestékes, akvarell ceruzás megjelenést közvetít. Ezt továbbviszi a rajzok nélküli, szöveges oldalakra is, amik vízfestékes háttere azt az érzetet kelti bennünk, hogy szinte az eredeti, víztől meghullámosodott papírt tartjuk a kezünkben. Nagyon szeretem az ilyen finom, kellemes grafikákat, amik rajzolásra késztetik az olvasót, és örülök, hogy a gyerekek ilyen könyveket is fognak látni. Remélem, az ő kedvüket is meghozza a kreatívkodáshoz.

Talán a legkedvesebb aspektusa a könyvnek, hogy szuper párhuzamok vannak benne az olvasóközönséggel – márpedig tudjuk, hogy itt az én cikkeimnél mennyire odavagyunk egy jó kis párhuzamért, nem igaz? A történetek lényege, hogy Fanni és Péter attól olyan különlegesek, hogy hisznek a mesékben, a varázslatban, és ezért nyerhetnek bebocsátást a legelképesztőbb kalandos világokba. Arra buzdítja az olvasó gyerekeket, hogy higgyenek az álmoknak, engedjék szabadjára a fantáziájukat, és kalandozzanak, amerre csak a képzeletük viszi őket. A digitális világ tálcán kínált vizuális ingereinek idejében pedig pontosan erre van szükségünk. A másik párhuzam, ami engem nagyon megfogott, az a varázskönyv, amit Fanni a nagymamájától kapott, ami a legtöbb mesében a kalandok kapujához vezet. Egy csodákkal teli könyvecske, épp olyan, mint ez a másik, amit az olvasó kisgyerek a kezében tarthat, aminek segítségével mágikus képzeletbeli utazásra indulhat. Fanni és Péter mi vagyunk. A bennünk élő apróság, aki kész útnak indulni, akit fűt a kíváncsiság, és aki még igenis hisz a csodákban.