Az utóbbi időben erősen érződik az animés világban is, hogy kezdenek kifogyni az új ötletekből, és előveszik a régebbi, akkoriban nem annyira keresett darabokat és azt dobják be az animációs tengerbe. Ezek egyik jobb példánya a Dorohedoro, ami olyan szépen lavírozik az éterben, hogy az valami elképzelhetetlen.
Történetünk egy Hole nevű, eléggé posztapokaliptikus kinézetűre sikeredett városban veszi kezdetét azzal, hogy főhőseink a szőke ciklon Nikaido és társa Caiman éppen elintéznek kettő mágust. Ezzel annyi csak a gond, hogy a túlélő miatt ez, valamint a Kaiman gyik fejében lévő “másik fej” eléggé felkelti a “mágus keresztapa” En figyelmét, aki le is küldi két takarítóját Shint és Noi-t, hogy intézzék el a kettőt. De persze mint az lenni szokott mind Kaiman, mind Nikaido tartogat némi váratlan fordulatot a zsebében.
Komolyan mondon, ebben az animében nincs olyan, hogy jó oldal és rossz oldal. Mind az emberek, mind a mágusok kellően őrültek – az egyik fél kísérleti nyúlként használja, a másik meg vasvillával üldözi ezért. Hőseink is ilyenek; Kaiman ügyefogyottsága egy válaszokat kereső, egyre mélyebbre kerülő személyt takar, mig Nikaido megtagadjapusztitó erejének használatát, hogy az később még több problémát okozzon. Shin pedig az iskolapéldája annak, hogy hogyan lehet egy rendes fiúból egy totál őrültet csinálni az emberi félelem és ostobaság miatt.
Azért vannak némi comic relief jellegű karakterek, úgy mint En “kifutófiúja” Fujita, vagy az amúgy elég decens jellemmel megáldott, de traumája óta csak idiótaként rohangáló és cselekvő Ebisu – de néha még ők sem képesek elvenni az élét ennek a nagyon komor hangvételű animének. A Dorohedoro pedig a rasszizmustól kezdve, a vallási fanatikusságon át a – egy két helyen a burkolt kannibalizmus szelét is meglengetve – fájó válaszokat tartogató létkérdésekel bezárólag mindent felsorakoztat.
Ez mind szép és kellően szomorú, de egy valami miatt mégsem tudok nyugodtan aludni az anime kapcsán. Ez pedig a kinézet. A Berserknél sírtam, a Kingdomnál a falat kapartam idegemben – itt már csak törtem volna el az animációt készítők kezét. Persze, nagyon szépen hozza azt, amit a mangában is van, de ez a low budget grafika változtatás valósággal fáj a szemnek.
Hát azt az animét nem tudom mindenkinek ajánlani nyugodt szívvel. Megmozgat olyan témákat amik fájók lehetnek, elég brutális és naturalisztikus, valamint néhol meg kell állni vele és értelmezni azt amit láttunk és hallottunk – ami ritka manapság. A veteránoknak ellenben szemrebbenés nélkül tudom ajánlani a Dorohedoro-t, már ha eddig még nem nézték meg.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
