Amikor azt mondjuk itthon, hogy “Na, nézzünk valami vígjátékot!”, abból általában valami hülyeség lesz. pedig esküszöm, úgy indulunk neki, hogy olyasmikkel próbálkozunk, amik a trailer alapján ígéretesek. Aztán jól kiderül, hogy mégsem…
Főszereplőnk, Fred Flarsky (Seth Rogen) egy szókimondó, megbotránkoztató, liberalista újságíró, aki elveszíti a munkáját, mert a független hírlapjukat felvásárolja egy nagy, lelketlen multi. Legjobb barátja, Lance (O’Shea Jackson jr.) elviszi magával egy előkelő partira, hogy felvidítsa, ám a laza, nemtörődöm Fredhez ez nem igazán passzol. Viszont mégis beleegyezik, mert a Boyz II Men lép fel, így hát kellően beszórakozva meg is jelennek a partin, ahol ott van többek között Charlotte Field (Charlize Theron), a külügyminiszter. Mint később kiderül, ő és Fred még a gimiből ismerik egymást, és Charlotte már akkor is a környezetvédelem élharcosa volt, Fred pedig már akkor is fülig szerelmes volt belé. Összetalálkoznak, a srác jól leégeti magát, de mivel ő épp munkanélküli, Charlotte pedig egy új, humoros beszédírót keres, együtt fognak dolgozni, hiszen Charlotte hamarosan nem másra pályázik, mint az elnöki székre. Hamarosan pedig, ahogy azt mindenki sejtette, egymásba szeretnek, ám senki nem jósol nekik nagy jövőt, hiszen annyira különbözőek, és mindenki úgy is gondolja, hogy Freddel megjelenni égés.
Az alapkoncepció vicces, kicsit a Pretty woman fordítva, bár akkor sem értem, hogy tud egy ilyen befolyásos, elegáns nő beleszeretni egy ennyire igénytelen fickóba, aki soha nem hajlandó levenni a sapkáját. “Mert csak ő ismeri igazán, ő ismeri még az igazi Charlotte-ot a gimiből!” Ja, ennyi közös van bennük, hogy egy gimibe jártak, ettől viszont még nem fog kialakulni szerelem. Persze ennek ellenére még kialakulhat ha van plusz valami még emellett, de nincs, mivel Charlotte-nak gyakorlatilag nincs érdeklődési köre, hiszen semmire nincs ideje. 
A poénok legtöbbször modernek, helyükön vannak, és ütnek is, a helyzetkomikumokról viszont ezt nem igazán lehet elmondani. Főleg arra megy ki minden, hogy Fred milyen béna, miközben nyolcvanszor elmondják, hogy ő egy nagyon okos, értékes ember. Én elhiszem, hogy az, de akkor légyszi, ne csak beszéljünk róla, mutassuk is meg valahogy. Ha csak szajkózzuk, hogy hú de jó, de nem látjuk soha, akkor nem igazán tudatosul bennünk, és csak még kevésbé értjük, hogy mit is lát ez a sikeres nő ebben a lúzerben.
Az alapötlet pedig tök jó lenne, mert annak ellenére, hogy Fred ilyen igénytelen külsejű és stílusú, ötletes, intelligens ember, aki fel tudja vidítani a mindig komoly elnökjelöltet, de mint mondani, nem jött át rendesen. Pedig egészen jól indul a koncepció, azt tök szépen bemutatja, mennyire egész életet követelő munka vezető pozícióban lenni, és mennyire nehéz is érvényesülnie egy ennyire férfias közegben egy nőnek, még akkor is, ha sokkal sikeresebb, mint mindenki más. Habár a végén természetesen ő nyer, és minden idealisztikus, azért bemutatják azt is, hogy a médiában még mindig poénkodnak azzal, hogy ő nő, és haha, menstruációs poénok. Ez pedig nagyon tetszett, hiszen hiába szomorú ebbe belegondolni, akkor is ez az igazság, és fejlődünk, mint táradalom, de azért még mindig messze vagyunk a tökéletestől.
Összességében egy egyszerű, agykikapcsoló, jópofa film, amitől nem kell túl sokat várni, de lehet rajta jókat nevetni. Van benne potenciál, amit hol sikerül kihasználni, hol nem, de azért szórakoztató és aranyos, egyszer nézhető.
Szerző
Korábbi cikkek
Könyv2022-09-14Erberling Judit: Szirmok
Könyv2021-11-17Robert b Bednar: Duxorg – Álmodj és én létezem
Fantasy kötet2021-10-21John Connolly: The Book of Lost Things
Könyv2021-10-18Bombicz Judit: Mesevarázs
