Már a Life is Feudal kapcsán is elkezdtem jobban érdeklődni a középkori, craftos túlélős, pvp elemekkel megtűzdelt openworld játékok iránt, és eme információ repertoár bővítésére remek darab a Gloria Victis.
Karakterünk 3 nép, azon belül két törzs/országból kerülhet ki; az északi, robosztus Ismirek, a büszke és lojális Midlanderek és a déli, vérmesen elszánt és taktikus Sangmar birodalomból választhatjuk ki, hogy hova is akarunk tartozni. Utána kérdések halmazának megválaszolásával megkapjuk foglalkozásunkat és alapkézégeinket, hogy aztán utána egyből ugorjunk a levesbe és felvegyük a kesztyűt bárki ellen, aki fenyegetni meri a népünket.
Valamint a Gloria Victis egyike azon kevés mmo-nak, ahol még mindig tényleges haszna van a craftolásnak, nem csak az, hogy kimaxoljuk a képességet. Mind az ételek, főzetek, fegyvereket el lehet készíteni, az étel képes kihűlni, sőt megromlani (!), és mindent el lehet tanulni és elkészíteni- és felhasználni, hiszen a romlott dolgokat a földművelésben lehet felhasználni. Nem kell minden egyes darabért hatalmas és ritka szörnyeket ölni – elég csak az ellenséges játékost legyakni és máris szabad a vásár.
Meg mivel a játék erősen pvp központú, amibe beletartozik a különböző stratégiai pontok elfoglalása, ostroma vagy éppen védelme, így – attól függően melyik a célunk – képesek vagyunk betyár eszközöket kreálni (Pl:faltörő kos, katapult). A tömeges harcok elég viccesen néznek és mivel vannak kisebb-nagyobb bugok, így olykor előfordulnak nem kívánt helyzetek és problémák, amit próbálnak az alkotók minél hamarabb kiküszöbölni.
Mivel reputációs rendszerrel is rendelkezik – hasonlóan a 9 Dragonshoz -, itt is figyelni kell arra, hogy a saját népünk tagjait nem öldöküljük és ne lopkojunk tőlük, mert akkor nagyon hamar száműznek minket a frakcióból – ugyanez történik akkor is, hogyha túl sokáig inaktívak vagyunk és nem játszunk. Az árnyoldal mellett persze ott van a jutalmazás is; ha segítünk a népünk tagjainak, védünk vagy éppen fejlesztünk egy adott helyet, akkor zsíros kis xp-vel és pozitív reputációval gazdagodunk.
A játékosközösség egy pvp játékhoz képest egész normális, bár itt is vannak olyanok, akik csak azért is próbálnak a másik alá tenni (vadásszák az újakat, elárulják a népüket, szándékosan meghalnak stb.), de az ilyenek szerencsére a szabályok miatt elég rövid pórázon mozoghatnak csak és hamar fel lehet lépni ellenük.
Egy apró információmorzsa és az abból kiinduló hosszas fórum beszélgetések azonban felkeltették az érdeklődésemet. Ugyanis amikor kiadták a játékot csak férfi karakter kreáció volt lehetséges; vagy két év és rengeteg lobbizás volt elsősorban a hölgy gamerek részéről, de végül is bekerültek a női karakterek is. Volt azonban egy erős ellentábor, akik hangoztatták, hogy így “elveszti a valóságalapját” a játék – arra hivatkozva, hogy a nők nem harcoltak. Az ilyeneknek tudom azt ajánlani, hogy a könyvárjegyébe beszállok, de legalább olvasson is a témával kapcsolatban. Tény, hogy megnevezve kevés női harcos volt, de voltak és némelyik kultúrában nagyon is mérvadó volt, hogy képesek legyenek a fegyverforgatásra.
Akárcsak a bevezetőben megnevezett Life is Feudal, a Gloria Victis is egy jobb fajtája a hangulatos pvp gameknek. Mindenre hagy időt, teljes egészében kilehet használni a környezetüket és a képességeinket – bár a bugok élénk jelenléte eléggé megtudja keseríteni a játékosok életét -, valamint csapatjátéknak sem utolsó. Csak ajánlani tudom.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
