A dupla premier után a Better Call Saul visszatért a szokásos, heti egyszeri vetítési menetrendhez, ami azért egy picit szomorú, viszont így legalább nekünk, nézőknek több időnk marad feldolgozni az eseményeket a következő epizódig. A The Guy for Thisben ismét egyértelművé válik, hogy innentől kezdve már más a széria dinamikája, hiszen magasabbak a tétek, illetve, mivel már csak egy évad van hátra, az idő is sürget. Ez természetesen továbbra sem azt jelenti, hogy Gouldék összecsapnák a sztorit – sőt, ennek az ellenkezője igaz.
Rögtön az előző rész (link) után folytatódik a cselekményünk, mikor is a Salamancák egyik söprögetőjét, Domingót (Max Arciniega) letartóztatják, Nacho (Michael Mando) pedig, Lalo (Tony Dalton) utasítására kézbe veszi az ügyet. Ez annyit jelent, hogy a bandatag fényes nappal felnyalábolja Sault (Bob Odenkirk) az utcáról és beviszi főnökéhez, hiszen a kartellnek szüksége van a simlis ügyvédre, méghozzá gyorsan. Saul kis hezitálás, valamint megfélemlítés után bemegy az őrsre, hogy beszéljen Domingóval, akit már a DEA is célkeresztbe vett – egészen pontosan Schrader (Dean Norris) és Gomez (Steven Michael Quezada) ügynökök csaptak le rá. Eközben Kimnek (Rhea Seehorn) újfent zsonglőrködnie kell a két nagy melója, a Mesa Verde és pro bono ügyek között, Mike (Jonathan Banks) pedig tovább csúszik a gödör mélye felé.
Még a bemutatkozó epizód előtt tudni lehetett, hogy a már a Totál Szívásból (link) is ismert ügynökpáros visszatér az évad során, és Hank és Gomey nem jöhettek volna jobb pillanatban a képbe. Gilliganék már korábban is bizonyították, hogy pontosan tudják, mikor és hogyan építsék bele az „anyasorozatban” megismert szereplőket a spin-off szériába. Mindezt úgy, hogy mindkét sorozat cselekménye szempontjából értelmes és konzisztens a karakterek megjelenése, egyszóval nem kizárólag a fanservice miatt tették meg ezeket a lépéseket, hanem kizárólag azért, mert a sztori megkívánta. Lehet, hogy boomernek fogok hangzani, de azt veszem észre, hogy manapság ritkaszámba megy, hogy egy széria vezetői – bár ugyanígy említhetnénk a filmes univerzumok fejeseit is – az értelmetlen, sokkfaktorra apelláló megoldások helyett ennyire odafigyeljenek a részletekre, és tiszteletben tartsák a saját kánonjukat.
Ami az egyéni tragédiákat illeti, sokszor említettem már Jimmy Saullá válását, de ebben a részben Kim és Nacho történetszála jobban illusztrálta ezt a problémakört. Kim egy roppantul erős, és olykor mozdíthatatlannak tűnő erkölcsi struktúrával rendelkezik, ami Jimmy ügyködéseinek hála mindig meg-meginog. Ezen a héten újból a Mesa Verde ügy keretein belül tesz olyan lépéseket, amik bőven a saját szabályain kívül esnek – azt se felejtsük el, hogy magát a céget Jimmy mismásolásának köszönhetően nyerte meg. Nacho sosem akart a kartell ügyleteibe belefolyni, most mégis két fejes jobbkezeként is tevékenykedik, folyamatosan konfliktusban állva édesapjával, akit mindenkinél jobban szeret, mégsem tudja megtenni azt, amire Manuel (Juan Carlos Cantu) kéri őt – vagyis azt, hogy hagyja ott a bűnözői létet.
A keddek – illetve a szerencsés amerikaiak számára a hétfő esték – ismét színesebbek és izgalmasabbak lettek a Better Call Saul visszatérésével, és még jó pár hétig örülhetünk a sorozatnak.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
