Tegnapi cikkünk Dr. Váczi István: Kapitány voltam című könyvéről szólt. A vicces történeteket István a rendőrségnél eltöltött idő alatt gyűjtötte össze, hogy leszerelése után egy csokorba (vagy többe?) gyűjtve a nagyérdemű elé tárja.
Istvánról és a kötetről egy nagyon jó hangulatú beszélgetés során tudhattam meg többet.
„Úgy szoktam fogalmazni, hogy a rendőr is ember.
Még ha egyik-másik nem is tűnik minden pillanatban annak.”
Dr. Váczi István
Szervusz István, köszönöm, hogy elfogadtad az interjú felkérésünket. Kérlek, mesélj magadról egy kicsit! Mivel foglalkozol a mindennapokban így, a rendőrség után?
Szia!
Én köszönöm az érdeklődést! A leváltásom és a rendőrségtől való leszerelésem után a sebeim nyalogatását követően elolvastam az összes könyvet, amit már évek óta szerettem volna, ez kb. 15 könyv volt kb. egy hónap alatt. A búvárkodástól a csillagászatig elég széles volt a spektrum. Aztán neki álltam és elég gyorsan megírtam a Kapitány voltam című könyvem. Amikor kész lett, akkor a könyv marketingjével és az automatizált eladási rendszerének a kialakításával foglalkoztam, ami eléggé lefoglalt. Közben tanulok a Pécsi Tudományegyetemen, a Társasági jogi és cégjogi szakjogászi képzést végzem. Ez mellett a könyv második részét írtam. És tovább képeztem magam a digitális marketing és automatizáció mellett. Nem utolsó sorban pedig sokat sétálok a kutyámmal.
Szóval nem hagysz időt magadnak arra, hogy unatkozz. Ahogy írod, elég sok mindennel töltöd a napjaid. Azt megkérdezhetem, hogy miért lettél rendőr? Mi volt az, ami erre a pályára terelt?
1992-ben diplomáztam villamos üzemmérnökként, de nem volt a szakmában állás. Egy ismerős ajánlotta a rendőrséget, mert akkor oda éppen fiatalokat kerestek. Ráadásul egy év volt a próbaidő. Gondoltam, majd az alatt az egy év alatt csak találok valami normális állást a szakmámban. Pécsett a központi nyomozókhoz kerültem. A második nap egy bűnügy miatt „elfelejtettem” haza menni. Akkor sejtettem, hogy én maradok. Ebből aztán 25 év 4 hónap 17 nap lett. *mosolyog*
Tehát kijelenthető, hogy bár villamos üzemmérnök a szakmád, de a rendőri pálya volt az igazi hivatásod. Ez a mai világban már igen ritka sajnos. Viszont akkor talán nem is meglepő, hogy megszületett a Kapitány voltam című könyved. Mikor kezdett érlelődni benned a gondolat, hogy elmeséld ezeket a történeteket?
Szakközépiskolába jártam, az érettségi mellett villanyszerelő szakmunkás végzettségem van. A kollégium és az iskola között volt a jogi egyetem. Minden nap ott mentem el, szóval sokszor gondoltam arra, hogy ügyvéd leszek. Aztán nem voltam elég jó ahhoz, hogy bejussak.
Ezen az úton jutottam a műszaki főiskolára, szóval igen, a szakma mellett lett egy hivatásom. Aztán már a rendőrség alatt végeztem el a jogi egyetemet és a szakvizsgát is megcsináltam.
A rendőrségen pár hónap alatt, az egyes nyomozati cselekményekhez már elég sok minta dokumentumot beszereztem. Ennek során találtam egy jelentést. Ez volt benne: „Óvatosan megközelítettem a házat. A kutya nem ugatott, mert nem volt.” Ebből aztán nagy nevetés lett. Akkor határoztam el, hogy ezeket a történeteket összegyűjtöm, és ha majd nyugdíjba megyek, ezeket megírom. Kicsit előbb került rá a sor. Bár, ha nem törlik el a 25 év utáni szolgálati nyugdíjakat, akkor most akár már nyugdíjas is lehetnék. Nehezen tudom magam elképzelni nyugdíjasnak. *nevet*
Ez jó, ezen most én is jót nevettem! Viszont a kötetben nem csak ilyen kiragadott aranyköpések vannak, hanem komplett sztorik. Mi alapján válogattad össze, hogy melyek kerüljenek be az első könyvbe?
Volt egy papír dossziém, Gyöngyszemek címmel. Ebbe gyűjtöttem fénymásolatokat, vagy csak egy-egy emlékeztető szöveget. Amikor elkezdtem megírni a könyvet, ezt vettem elő, így elsősorban ezek kerültek bele a könyvbe. Aztán azok, amelyek egyáltalán eszembe jutottak. No meg, amikor kiderült, hogy írom, sok volt kolléga rákérdezett, hogy a vele kapcsolatos történetet megírom-e. Ezzel rögtön eszembe is juttatta a sztorit. Viszont nagyon soknak nem volt hely. Ezért, és az olvasók érdeklődése alapján és nyomására született meg a második rész. Persze, sok olyan történet van, amit ennek ellenére nem lehet megírni, mert vagy „államtitok” vagy személyiségi okok miatt nem célszerű.
Az első kötetben volt egy olyan történet, ahol megviccelték egymást a cégek, és ebben nagy segítségükre voltatok Ti is. Egészen az elején már felötlött bennem a gondolat, hogy manapság ezt már a GDPR miatt nem lehetne. Nekem abban a történetben talán az ütött a legnagyobbat, hogy erre felhívtad az olvasó figyelmét is. Lesz esetleg ilyen kommunikáció az olvasó felé a második kötetben is?
Igen, ez tudatos. A könyvnek nem titkoltan nem csak a szórakoztatás a célja. Az is, hogy egy kicsit közelebb hozza az emberekhez a rendőrt. Úgy szoktam fogalmazni, hogy a rendőr is ember. Még ha egyik-másik nem is tűnik minden pillanatban annak. Azonban aki elolvassa a könyvet, az talán kicsit más szemmel néz majd rájuk. Sőt! Lehet, hogy majd egyszer segít is nekik…
Aztán ott van még egy cél, ami nem más, mint a „civilek” tájékoztatása, van, aki konkrétan edukálásnak nevezi. Én azért árnyalnám. De sokan és sokszor nem értik, hogy a rendőr az egyes helyzetekben mit tesz, miért teszi és miért pont úgy… Ebből sokat megtudhatnak.
Csak hogy változik a világ és változnak a jogszabályok is. Így ami lényeges, arra igyekszem felhívni a figyelmet. Ezzel együtt 2000-ben sem lett volna szabad egy elfogatóparancsot készítenem egy „ártatlan” ember adataira. Ma meg, ahogy írtad, még az adatai sem kerülhetnének hozzám.
Igen, valahogy kialakult az emberekben egy negatív érzés/gondolat a rendőrök iránt, és fontos lenne ennek a lazítása. Ahogy a fülszövegben is írod, „a legjobb rendőr vicceket az élet írja”. Úgy gondolom, hogy egészen hiánypótló szerepe is van ennek a kötetnek.
Mikorra lehet számítani a második részre? Illetve mit lehet már most tudni róla?
A második rész hasonló lesz az elsőhöz, méretre, szerkezetre, tartalomra. Ezt is magánkiadásban jelentetem meg. Egy hete fejeztem be a kézirat első verzióját. A napokban elvittem a szakmai lektorhoz és hamarosan átkerül a korrektorhoz. Folyamatban van a grafikák készítése. A nyomdával már egyeztettem. A tervek szerint március második hetében a nyomdában lesz. Remélem, hogy márciusban már megvásárolható bárki számára, az érdeklődésre tekintettel első körben 1000 könyvet rendelek. Valószínűleg egy komlói könyvbemutatóval fogom bevezetni, először majd csak közvetlenül tőlem lehet rendelni.
Talán 2 hét után adom át a két boltnak, és rakom fel a netre, az automatikus rendszerbe.
Aztán meglátjuk, hogy sikerül… *mosolyog*
Forrás: judyt_olvasosarok (instagram)
Esetleg nem tervezed, hogy a 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra vagy a 91. Ünnepi Könyvhét ellátogatsz a két kötettel?
Köszönöm a tippet.
A Könyvfesztiválon ott lesz az első könyvem. Egy vállalkozót bíztam meg, ő viszi a standjára.
Abban nem voltam biztos, hogy a második kötet elkészül időben, ezért arról akkor még nem tárgyaltunk. A könyvhétnek sajnos még nem is néztem utána…
És azt elárulhatod, hogy melyik standnál/kinél találhatják majd meg a könyvet az érdeklődők, vagy egyelőre még titkos az információ?
A könyvet az Imádom a könyvek standjánál lehet majd megvásárolni. Már azt is tudom, hogy a Millenáris B épületében a földszinten, a B72* standnál lesz.
Szuper, köszönöm az információt! *mosoly*
Ha mégis eljönnél a Könyvfesztiválra, akkor Te kiknek a könyveit szereznéd be? Kik a kedvenc íróid, kiknek tartod a munkásságát követendő példának?
Sajnálom, de nem tudok ilyet megnevezni, ugyanis mindent olvasó vagyok. Legutóbb pl. Kürt Sándor könyvét olvastam, aki aztán nem író, de pl. Nemere Istvántól megkérdezném, hogy tudott 700 könyvet írni. Nem fél attól, hogy pl. a 658-as szinte azonos a 29-es könyvével? Az is érdekelne, hogy Bödőcs Tibor vajon teljesen egyedül írta-e a könyvét, vagy valaki segített-e neki a stilisztika terén? Vámos Miklós eleganciája, finom humora pedig mindig lenyűgözött.
De hogy nekik most épp van-e új könyvük, azt sajnos nem is tudom…
Valóban, Nemere István egy igen gazdag munkássággal büszkélkedhet, és úgy tudom, hogy Vámos Miklósnak nem is olyan régen, januárban jelent meg a legújabb könyve.
Én pedig nagyon sok sikert kívánok Neked a továbbiakban, és köszönöm még egyszer, hogy elfogadtad a felkérést.
Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. Ha valaki a Kapitány voltam című könyvem után érdeklődik, akkor a kapitanyvoltam.hu weblapon minden információt megtalál róla. Azt javaslom, ne vegyenek zsákbamacskát, vásárlás előtt „lapozzanak bele”. Mindenkinek nagyon jó olvasást kívánok!
Bízom benne, hogy Ti is érdekes információkkal gazdagodtatok, a Könyvfesztiválon vagy István oldalán keressétek nyugodtan a könyvét.
* Korábban a B66 stand szerepelt az interjú szövegében. István tájékoztatása alapján módosítva.
Szerző
