Oldal kiválasztása

Hora barátnőm ajánlotta ezt a sorozatot, úgyhogy elsősorban miatta néztem utána, ám igazán csak akkor tudtam, mire vállalkozom, mikor el is kezdtem nézni. Annyit tudtam, hogy rövid, független részek, animáció. Amikor viszont nekiálltam láttam, hogy pont azt képviseli, amire már oly sokszor mondtam, hogy szeretem folyatni a nyálamat. Szimbolika, disztópia, rövid, de velős sztorik, mondanivaló. Köszönöm, elvitelre kérném!

A sorozatunk tizennyolc független részből áll, amelyek egy-egy ütős sztorit mutatnak be nekünk. Van itt elég sok sci-fi és fantasy témájú, rövid és vicces, realisztikus és kevésbé realisztikus, de mindegyikben van egy kis misztikum. Van, hogy boldog a vége, van hogy szomorú, és van, hogy csak elmesél valamit, aminek nem is igazán van befejezése. Ami viszont nagyon tetszik, és a személyes kedvencem, hogy mindegyiknek kicsit nyitott a vége, kicsit furcsa, kicsit a fantáziánkra van bízva a nagyobb spektrum. Pont attól jók, hogy nincsenek teljesen elmagyarázva, hogy vannak benne lyukak, hogy fedi őket az a bizonyos balladai homály, valamikre tudunk következtetni, és valamikre csak tippjeink lehetnek. Olyanok, mint azok az ijesztő Reddit sztorik, amiknek az a lényege, hogy minél rövidebbek és borzongatóbbak legyenek, és amik azért olyan bőr alá mászósan zseniálisak, mert nincsenek teljesen elmagyarázva. Az elménk ezekhez a részekhez is kreál végtelen mennyiségű környezetet, de egyiket sem választjuk ki, csak gondolkodunk rajta, mert nem hagy minket nyugodni, míg egyszerre nem létezik az összes, de mégis egyik sem. Ez persze hatalmas marhaságnak hangzik így visszaolvasva, de higgyétek el, ilyen fura, testen kívüli élmény ez a sorozat.

A grafika egyébként nem egységes, részenként változik, szépen igazodik a részek hangulatához. Némelyik egészen realisztikus, és azok általában a sötétebb, mélyebb részek,. a könnyedebb, rövidebb epizódok pedig jellemzően bohókásabb külsőt kapnak. Ez persze nem mindig igaz, van amikor az igazi drámát egy 2D-s környezet nagyon szépen és érzékenyen tudja fogadni, és pont attól működik olyan jól, hogy a 2D azért mindig rejt magában némi titkot, egyszerűséget.

Annak ellenére, hogy eddig csak folyattam a nyálamat ebben a cikkben, azért ez a sorozat sem hibátlan. Nem lehet minden rész egyformán erős, így voltak olyanok, amiket nem élveztem annyira, és amit a többihez képest kifejezetten gyengének éreztem. Ne értsetek félre, nem csak a legsötétebb, legmélyebb epizódokat szerettem, az egyszerűbb, viccesebb részek ugyanolyan jók voltak, és megérdemlik a tapsot. Ám még ezeken kívül volt néhány rész, ami se nem volt elég vicces, se nem volt elég komoly, hogy annyira élvezhessem őket, mint a többit. Persze nem vagyunk egyformák, lehet, hogy másoknak pont azok lettek a kedvencei.

A sorozat igazi sikere pedig tulajdonképpen pont ebben rejlik. Annyira más minden rész, annyira sokszínű és változatos, hogy a nézők különböző személyiségeit rengetegféleképpen tudja megragadni, mindenki egy kicsit más miatt fogja szeretni. A részek diverzitása, a magas minőségű grafikák és a titokzatos, nyitva hagyott, nagyon mély sztorik egy fantasztikus, komplex művet hoznak létre, ami nagyon sokakat tud a képernyőhöz szegezni.