Bár nagy reményeket fűztem ehhez a játékhoz, és bizonyos dolgaiban tényleg hozta az elvártat, sajnos nagy összeségben lapos, és nagyon látszik, hogy a Silent Hill-t vették alapul a készítők, mint ihletforrás.
Egy dekoratívan berendezett hullaházban térünk magunkhoz, meglehetősen amnéziás állapotban. Rövid időn belül kiderül az elszórt hangrögzítőkön lévő infók révén, hogy Hanwell városában vagyunk, ahol egy speciális megfigyelő központ is létezik a nem kicsit veszélyes, de mellette roppant érdekes “anomáliák” miatt. Ez azt jelenti, hogy random helyen és időben megnyílnak kapuk, amiből másvilági lények jönnek elő, hogy végezzenek azokkal, akik rossz időben rossz helyen vannak.
Miután sikerült a nyilvánvalóan megőrült doktor kísérleti nyula elől elmenekülni, rájövünk, hogy a város teljesen üressé vált az anomáliák megsokszorozódott jelenései miatt, de egy kis része az embereknek nem akart menekülni, mert ők az evolúció egy újabb lépcsőfokát vagy éppen az isteni megváltást várták ezeltől a lényektől és a világtól, ahonnan jönnek. Nem úgy mi; néma hősünknek a célja, hogy összegyűjtse a kijutáshoz szükséges dolgokat és elhagyja ezt az őrült helyet, mielőtt úgy végzi, mint a szerencsétlen itt maradottak.
Az alapfelállás nem hozott újdonságot, és ahogy fentebb is említettem a játék kinézetben és hangulatban a Silent Hillhez, esetleg a DreadOut-hoz hasonlatos. Mert mind az épületeken belül, mind kívül nem kevés veszély lesz ránk, miközben próbáljuk feltárni a szellemváros titkait. A kisebb anomáliák lényei még nem kimondottan veszélyesek, de amikor egy teleportáló, és a hangjából ölő witch vesz üldözőbe, ott azért már felforrósodnak a dolgok.
Fegyverekből vannak eldobálva az utcán, pont annyi hogy meg tudjuk magunkat nagyjából védeni, de ez a védelem teljesen megszűnik az épületekben, ahova nem tudunk vinni semmi fegyvert, így ott marad a rejtvényfejtés, rejtőzködés és persze a menekülés. Szerencsénkre ahogy egyre többet tudunk meg a városról, a titokzatos Tanácsról és persze a megalomán dokiról, aki miatt a hullaházban kötöttünk ki – úgy lesz egyre inkább nyilvánvaló a rejtély nyitja.
A grafika átlagos, de a kellő ijesztgetést hozza; az idő ha kell sötét és ködös, ha kell akkor napos és valahogy túlzottan is nyugodt. Az animáliák felbukkanását jelző kürtöt nem lehet nem eltéveszteni, utána csak arra kell figyelni, hogy merről, mennyi is milyen rémségek akarnak kis karakterünkből sashimit csinálni.
A Steel Arts próbált valamit visszahozni a Silent Hill érzetből, és be kell vallanom – valamilyen szinten sikerült nekik. A hely és a története a maga nemében eléggé parás, a lények ijesztőek a végjáték pedig nem keserédes, de érdekes. A Welcome to Hanwell bár kissé unalmas, de egy jó próbálkozás, csak így tovább.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.