Sabrina visszatért a Netflixünk soraiba, és borzongatóbb, mint valaha. A készítők pedig rájöttek, mennyi mindent el lehet adni ezzel kapcsolatban, úgyhogy az évadot megelőzte egy promo zenés videoklip és egy sminkkollekció is. Ám most nem a sorozatot övező pénzről fogunk beszélni, hanem a harmadik évadról.
Az előző évadot úgy hagytuk ott, hogy le is lett zárva meg nem is. Legyőzték Lucifert, de csak Nick (Gavin Leatherwood) testébe tudták bebörtönözni, végeláthatatlan szenvedést okozva ezzel a fiúnak. Lilith (Michelle Gomez) lett a Pokol úrnője, de hogy mi történik ott pontosan, azt senki nem tudja. Sabrina (Kiernan Shipka) és barátai, Harvey (Ross Lynch), Ros (Jaz Sinclair) és Theo (Lachlan Watson) addig kutatnak, amíg meg nem találják a módját, hogy alászálljanak Pandemoniumba, a pokoli fővárosba, hogy visszahozzák a fiút. Azt viszont nem tudják, utána mit fognak kezdeni vele. Az Éjszaka Egyháza pedig nehézségeken megy keresztül, hiszen az istenüket bebörtönözték, tagjaik megtizedelődtek, csak egy marék boszorkány maradtak támogatás és oktatók nélkül. Zeldának (Miranda Otto) mindennél fontosabb a közösségük, az akadémia és a család, Hilda (Lucy Davis) viszont inkább nyugodt, egyszerű életre vágyik szerelmével, Dr. Ceevel. Lucifer bebörtönzése szép lassan következményeket von maga után: a sátánista boszorkányoknak nincs honnan erőt meríteni, ezért egyre gyengébbek és kiszolgáltatottabbak lesznek. Hamarosan kiderül, hogy Sabrinának egy nem is kicsi akadállyal kell szembenéznie. A Pokol tanácsa nem fogja elfogadni Lilithet uralkodónak, ezért mint Morningstar, magának követeli a trónt, nehogy az a kihívója, Caliban (Sam Corlett) kezére jusson, akinek szándéka nem kisebb, mint kiterjeszteni uralmát a halandók világába. Ha pedig ez nem lenne elég bonyodalom, Greendale-be érkezik egy titokzatos cirkusztársulat, akikről kiderül, hogy pogány boszorkányok, és feltett szándékuk leigázni a földet a régi isteneikkel.
Hűha, ennél kuszább évadot sem élt még ez a sorozat. Nagyon sokfelé ágazik a sztori, ami először engem nagyon zavart, úgy éreztem, szétszakad a figyelmem, hogy nem tudok ennyi mindenre egyszerre koncentrálni. Aztán ahogy teltek a részek, arra következtettem, hogy a sorozat pontosan ezt akarta elérni. Ahogy Sabrina nyakába egyre több dolog szakad, megoszlik a figyelme, nem tud semmivel sem igazán foglalkozni, míg annyi minden lesz, hogy teljesen kétségbeesünk, hogy akkor hogy a fenébe lesz itt bármi megoldva? A helyzet részről részre fokozódik, míg egészen kilátástalanná nem válik. A végén persze valahogy megoldják, de őszintén szólva azzal nem nagyon vagyok kibékülve. Persze előrevetítettek belőle valamennyit, nem volt teljesen deus ex machina, de úgy gondolom, ez a fajta kuszálás már túlmutat azon, amit ez a sorozat eddig képviselt. Eddig sikerült logikusabban és érthetőbben felépíteni a végkifejletet, és habár értem, hogy hangulata talán direkt lett ilyen kapkodósra véve, az előző két évad stílusa nekem jobban feküdt.
A sorozat egyébként meglehetősen kuszán kezeli a vallásokat és a boszorkányságot is, a Spellmanek először sátánisták, majd Lilith-hez fohászkodnak, bejönnek a képbe a pogányok, akik gonoszak, végül pedig a háromarcú istennőben hisznek. Úgy tűnik, az egész átcsapott a korábbi évadok egyház jellegű felépítéséből abba, hogy az istenségeik csupán mint erőforrás vannak jelen. Ez megint csak nem volt a kedvenc aspektusom, jobban tetszett volna, ha a korábbi berendezkedést folytatják, mert az kicsit koherensebb, érhetőbb volt, kevésbé kapkodós.
Sabrina persze megint nem képes felelősséget vállalni a tetteiért, de legalább azt folytatták, amit az előző évadban elkezdtek. Végre a többiek felelősségre vonják őt. Neki viszont továbbra is megvan a hős komplexusa, és muszáj mindig a középpontban lennie, és a nap hősének lennie, akire mindenki felnéz, hiába nem hajlandó ezt még magának sem elismerni. Az igaz, hogy általában az ilyen önfejű szereplők viszik előre a történéseket, de azért nem haragudnék, ha a következő évadban mutatna egy kis karakterfejlődést. Eddig viszont minden évadban történt vele valami durva és megrázó, ami miatt elgondolkodott és magába szállt… Körülbelül öt percre.
Ami még újdonság lehet, hogy ebben az évadban elég sok a zenés, énekes betét, megszólal Harvey, Theo és Ros bandája, és a pompomlányok csapata is többször előadja a számait. Musicalnek nem mondanám, mert egy részben maximum egy ilyen zenés rész van, ennek ellenére nagyon jó hangulatot és energiát kölcsönzött a részeknek. Őszintén szólva erről is úgy érzem, hogy a kuszaság fokozását szolgálta, mert amellett, hogy tele vagyunk rengeteg problémával, ahogy Ros is mondta, nem lehet minden nap pokol. Kell bele egy kis kikapcsolódás, egy kis vidámság.
Összefoglalva egy nagyon izgalmas, sokrétű évadot sikerült összehozni, ami néhol már összegabalyodott és szétszakította a figyelmünket, de a végére ha nem is a leglogikusabban, de szépen összeállt. Voltak hibái, azt nem lehet tagadni, de nagyon epikusra és menőre sikerült, amit az előző évad után nehéz lehetett megugrani, emellett pedig szórakoztató és szerethető. Ha az előzőek tetszettek, akkor szerintem ezt is élvezni fogod.
Szerző
Korábbi cikkek
Könyv2022-09-14Erberling Judit: Szirmok
Könyv2021-11-17Robert b Bednar: Duxorg – Álmodj és én létezem
Fantasy kötet2021-10-21John Connolly: The Book of Lost Things
Könyv2021-10-18Bombicz Judit: Mesevarázs
