Olyan érzésem van, mintha a két mostanában futó sorozatom “helyet cserélt” volna. Míg az Odaát önmagához képest remekül teljesít, addig a Ki vagy Doki ezen a héten egy újabb visszaesést produkált. A Praxeus esetében az alapsztori megint jó volt, a kivitelezés azonban már kevésbé. Ugyan a szezon eddigi legmélyebb pontjához képest ez a hatodik rész messze jobban teljesített, ám önmagában nézve bizony lehetett volna sokkal jobb. Meg hát különben is, miért kéne a lehető legalacsonyabbra tenni a mércét egy ilyen nagy múltú és sokak által szeretett sorozat esetében?
Pillanatokkal az előző rész után vesszük fel a fonalat, mikor is a Dokiék a Föld három különböző pontján érzékelnek idegen befolyást: Madagaszkáron a tengerpart közelében, Hong Kongban, valamint Peruban. Az eset különlegessége, hogy mind a három helyszínen ugyanazt a jelet fogják be, és mindenütt hasonló körülmények között tűnnek el, illetve halnak meg emberek. A TARDIS csapat ennek megfelelően három részre oszlik, hogy jobban tudjanak vizsgálódni: Ryan (Tosin Cole) Peruba, Yaz (Mandip Gill) és Graham (Bradley Walsh) Hong Kongba, Tizenhármas (Jodie Whittaker) pedig Madagaszkáron ügyködik. ogy össze tudják tenni a kirakós darabjait. Na de hogy jön a képbe egy amerikai tengerész gyalogos (Tristan de Beer), egy brit asztronauta (Matthew McNulty), egy ex rendőr (Warren Brown), egy biológus (Molly Harris), és egy utazó blogger (Joana Borja)?
A darabonként összeálló rejtély és a három részre osztott tér, illetve cselekmény mind-mind annyira jó ötlet lett volna, a tökéletes sci-fi körítés is meg volt hozzá, ám a megvalósítás sajnos nagyon nem talált be. Minek dobálunk be random karaktereket és cselekményszálakat, ha tíz perc sem telik el, de már meg is feledkeztünk róluk? A Praxeusban még nem is az volt a legnagyobb bibi, hogy egy ívet nem vittek végig – az szerintem sokkal égőbb, hogy az egyik szereplő jellemábrázolása két egymás utáni jelenetben nem volt konzisztens. Az a legszomorúbb, hogy elvileg nem csak egy ember látja a szövegkönyvet, mielőtt színre vinnének egy adott epizódot, és senkinek sem tűnik fel, hogy bajok vannak? Ez a kérdésem azonban úgy hiszem sajnos költői marad.
Azért akadtak jó pillanatok is az új részben, vegyük például Yaz esetét. A rendőrnő végre kapott egy kis teret, amiben kibontakozhatott, és ugyan az alkotók kissé összecsapták ezt a lehetőséget, mégis szeretném azt hinni, hogy elindultunk a fejlődés vonalán. A másik pozitív irányú változás a filmes klisék aktív elkerülésében nyilvánult meg, ami leginkább a reprezentáció miatt fontos: végre nem a fekete srác halt meg először, és a meleg párocska is túlélte az epizódot.
Még négy rész van hátra a szezonból, és a jövő heti felvonás igazi horrornak ígérkezik. De mint tudjuk, az előzetesek hazudnak, különben sem szívesen bízom el magam a tapasztalataim alapján…
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
