Oldal kiválasztása

Anyukám kezdte el nézni ezt a sorozatot, és csak belefutottam otthon a nappaliban. Mikor megkérdeztem, mi ez, azt mondta: Ilyen kedves meleg fiatalok laknak egy nagyon nagy házban, és ez a csaj sose veszi le a sapkáját, én meg megőrülök tőle. Mint később kiderült, én is megőrültem ettől a sapka-dologtól, de szerencsére nem ez az egyetlen, amiről az egész szólt.

A történet a 28 Barbary Lane lakóiról szól, ami az évek során egy már szinte híres queer helyszínné nőtte ki magát. A hatalmas, többlakásos, belső udvaros ház tulajdonosa a kilencven éves transznemű Anna Madrigal (Olympia Dukakis), aki szívén viseli a városi queer közösség sorsát, és nagyon kedvező áron adja ki nekik és barátaiknak a lakásokat. Megismerjük a lakókat, Michaelt (Murray Bartlett), a meleg szexi ötvenest és kedvesét, a fiatal Bent (Charlie Barnett), a mindig nagyon hűvös és halál nyugodt Shawnát (Ellen Page), aki nem hajlandó levenni a sapkáját, Margot-t (May Hong) és transznemű fiúját, Jake-et (Garcia), és a közösségi médiába betörni készülő ikerpárt, Jent (Ashley Park) és Jonathant (Christopher Larkin). A történet Anna születésnapján kezdődik, amikor is visszatér a nagyvárosba a húsz éve nem látott Mary Ann (Laura Linney), Shawna anyja, aki ott hagyta őt és az apját, Briant (Paul Gross), hogy karriert csináljon Cunnecticutban. Emiatt persze felkavarodnak az események, mindenkinek meg kell küzdenie a saját problémájával. Mary Ann nem találja a helyét a régi életében, visszavágyik a fiatal, van, San Franciscó-i énjébe, Brian nagyon haragszik rá, de még mindig nem tudta túltenni magát rajta. Margot próbálja megszokni, hogy hiába volt boldog, önazonos leszbikus, Jake-et el kell fogadnia, ahogy van, miközben a fiú kételkedni kezd a saját szexuális irányultságában. Michael próbál küzdeni a kora ellen, és próbálja lerázni magáról az “Apuci” sztereotípiát, az ikrek híresek lesznek az Instagrammon, Shawnának pedig, mintha nem lenne elég zavaros minden, feltűnik egy dokumentumfilmes lány, akit nem tud kiverni a fejéből. A szereplők személyes problémái mellett el kell fogadniuk Anna hirtelen döntését, miszerint eladja a házat.

Be kell valljam, egészen lebilincselőnek találtam ezt a sorozatot. Nagyon gyorsan végignéztem, de nem is azért, mert annyira tudni akartam, mi fog történni, egyszerűen csak nézni akartam ezeket a szereplőket, az életüket, ahogy mindennapi dolgok történnek velük. Nagyon lebilincselőek, sokrétűek és szimpatikusak, igazán megszerettem őket. Shawna volt az egyetlen, akivel nem tudtam kibékülni, mert olyan kis egykedvű, mindenre magasról tojó, “szuper cool vagyok, és nem érdekes semmi” személyisége van, hogy néha már nagyon idegesített. Emellett pedig olyan szomorkásan és szerencsétlenül viselkedett, mintha Ellen Page csak átszaladt volna az Umbrella Academy forgatásáról ide. Lehet, hogy ez egy teljesen hihető személy, csak én még nem találkoztam ilyennel, de szerettem volna egy kicsit több érzelmet látni tőle, mert amúgy meg egy nagyon mélyen érző és tudatos karakternek lett megalkotva. Persze Mary Annt is felrúgtam volna legtöbbször, de ő direkt lett idegesítő.

Lebilincseltek a barátságok, az emberi kapcsolatok, ahogy a szereplők együtt élik meg a történeteket, ahogy megbíznak egymásban, ahogy próbálnak segíteni, de mégis tudják, hogy mindenkinek meg kell vívni a saját harcát. Az is nagyon tetszett, hogy néha a fiatal szereplők sokkal bölcsebbek és érettebbek, mint az idősebbek, ahogy mindenki tud tanítani a másiknak valamit. Szerintem nagyon okosan és sokszínűen mutatta be a queer közösséget is, és tetszett, hogy nem arra lett kihegyezve az egész, hogy “aki meleg, annak csak a coming out meg az elfogadás lehet az egyetlen problémája az életben”. A legtöbb szereplő nagyon összeszedett és önazonos, és ennek megfelelően áll is a dolgokhoz.

Meleg szívvel ajánlom ezt a sorozatot mindenkinek, akit érdekelnek az emberi kapcsolatokról, problémákról szóló történetek. Ezt a részét nagyon szépen kidolgozza, emellett pedig gyönyörű felvételeket és városi látképeket kapunk aláfestésnek, az egész hangulat nagyon szívmelengető.