Legutóbb ismét kicsit csalódást okozott az Odaát – ugyan nem volt teljesen menthetetlen az ügy, az epizód közel sem lett tökéletes. A The Gamblers névre keresztelt szezonközi záró rész már jó pár fokkal jobban teljesített, mint elődje. Ha eltekintünk a cselekményszál rossz időzítésétől (igen, még mindig böki a csőrömet), akkor a széria történetének egyik legérdekesebb darabját láthatjuk, ami egy ilyen múltú sorozatnál nem kis elismerés.
A srácok, egyéb ötlet és idő híján Garth tanácsára elindulnak Alaszkába, hogy visszaszerezzék szerencséjüket, amit Chuck elvett tőlük. Sam (Jared Padalecki) és Dean (Jensen Ackles) egy rendkívül hosszú útra adják a fejüket, egy olyan célállomás felé, ami nem is biztos, hogy létezik, de meg kell próbálniuk, különben esélyük sincs szembe szállni Istennel. Alaszkába érkezvén a helyiek óva intik a vadászokat a kocsmától, ahol állítólag biliárdjátszmával lehet szerencsét nyerni, ám a két testvér mégis belép. Azonban arra, amit ott találnak, semmi és senki nem tudta volna felkészíteni őket. Eközben Castiel (Misha Collins) hátramarad tartani a frontot, és kap is az egyik serifftől egy váratlan telefonhívást – mikor kiderül, miért kereste őt a törvény embere, azonnal a helyszínre siet.
Szerencsére, mint kiderült – az előző résszel ellentétben –, a The Gamblers nem egy egyszerű filler. Félreértés ne essék, azért most sem kellett kapkodnunk a fejünket a rengeteg történés közepette, de a sztori ennek ellenére is tudott haladni. Ám ha ez mégsem így lett volna, ez esetben akkor sem bántam volna, hiszen egy rendkívül ötletes és egyedi alappal dolgoztak az alkotók, amit ezúttal remekül színre is tudtak vinni. Ha ez még nem lett volna elég, a sorozat mítoszát, még így a vége felé járva is jelentősen bővíteni tudták, anélkül, hogy egyrészt a történet kárára ment volna, illetve hogy ezek a kiegészítések feleslegesnek érződnének.
Mivel a csattanót nem akarom elspoilerezni, inkább a kocsmában zajló jelenetekre fókuszálnék, mivel ezeket is érdemes kivesézni. Ha már a cselekmény gyakorlatilag egy bizonyos térre szűkült, ezt bizony ki is használták az írók illetve a rendezők is. A biliárdasztalnál eltöltött idő nem csak azzal telt, hogy Deanéknek szurkolhattunk, hanem rengeteg egyén magánéletébe nyerhettünk betekintést. Ezek a sorsok bizonyos szempontokból tükrözték két főszereplőnkét, egyfajta figyelmeztetést adva ezzel a srácoknak, hogy mire vigyázzanak a nagy hősködéseik közepette – van egy olyan érzésem, hogy innentől lesz igazán izgalmas az utazás…
Tipikus amerikai showknak megfelelően, ismét egy hosszú szünetre kell számítanunk, amit ezúttal majdnem két hónaposra nyúlik. Mi lesz még itt, kérem szépen?
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
