Oldal kiválasztása

Mi lehetne ennél is hozzám illőbb, mint hogy már egy éve nyert Oscart ez a film, de csak most néztem meg? Mikor hallottam, hogy egy menstruációról szóló rövidfilm kaphatott ekkora díjat, azonnal felcsillant a szemem, aztán valahogy nálam mégis  feledés homályába merült. Most viszont már láttam, úgyhogy jöjjön a Period. End of sentence.

A film egy csapat indiai nőről szól, akik úgy döntenek, harcolni fognak az országukban a menstruációt és az intim egészséget övező stigmák és tudatlanság ellen. Arunachalam Muruganantham, a híres indiai “Betétember” kifejlesztett egy gépet, amivel az indiai nők saját maguk állíthatnak elő menstruációs betéteket, amelyek kialakításra egyszerűbbek, mint a boltban kaphatók, de hatékonyabbak és jóval olcsóbbak is. Vele együttműködve a producer, Melissa Berton és csapata elhelyeztek egy ilyen gépet Indiában, és a betétkészítés oktatása mellett nekiveselkedtek a tabuk ledöntésének is. Ez azért hatalmas szó egy ilyen helyen, mert sokan szinte egyáltalán nem voltak tisztában a saját működésükkel, a férfiak annyit tudtak a menstruációról, hogy a nők havonta egyszer betegek lesznek. A nők annyival tudtak többet, hogy a terhességgel valamilyen kapcsolatban van, de nem tudták higiénikusan megoldani a havi “problémájukat”. A fiatal lányoknak nem tanította meg senki, hogy miről van szó, mit kell vele tenni, akik pedig tudták, hogy a boltokban kaphatóak menstruációs eszközök, azok sem voltak előrébb. A betétek ugyanis luxuscikknek számítanak, a tabuk miatt pedig egy nő sem mer egy boltban az eladó szemébe nézve kérni egy csomaggal.

A film maga nem lovagol túl hosszan a problémán, hiszen nincs rá idő. Nem tragédiának mutatja be a menstruációs szegénységet, hanem egy helyzetnek, amit meg kell oldani. Az állapotok ismertetése után a csapat üzembe helyezi a gépet, és oktatást tartanak a nőknek, akik közül sokaknak ez lesz az első munkahelye. A betétkészítés nem csak a menstruáció kezelését oldja meg, de olyan nőknek ad munkát, akiket ezek után jobban tisztel a családja, akik mostantól anyagilag tudják segíteni a fiatalabb testvéreiket.

Az egész filmet átjárja ez a vidám, pozitív hangulat. Vidám zene, színes képek, táncoló lányok, reménykedő fiatal nők mosolya szolgál az energikusság, a derültség eszközéül. Leginkább olyan, mint egy trailer, de nem egy filmé, hanem egy új korszaké. Megkezdi a munkálatokat, amiket azelőtt senki, és amikre hatalmas szükség van, a jövő pedig csak magukon az embereken múlik. Lehet, hogy a betétgép nem oldja fel a közösségekben a menstruáció stigmatizálását, de lehetőséget ad a nőknek, hogy higiénikusan és biztonságosan kezelhessék a tényt, hogy nők.

Ezt a filmet nagyon ajánlom mindenkinek, attól függetlenül, hogy fog-e valaha menstruálni, mert valami olyanra világít rá, amit sokszor természetesnek veszünk, de láthatjuk, hogy mások számára ez is a mindennapi kihívások közé tartozik. Nekem kicsit segített jobban tisztelni a testemet, a ciklusomat, hogy ez egy természetes, mégis csodálatos folyamat, ami havonta lejátszódik bennünk, és hiába átkozódunk pár napig, hogy ez mekkora szívás, tulajdonképpen ez csak azt mutatja, hogy a testünk működik, és nagyon jól működik.