Oldal kiválasztása

Vegyünk egy hatalmas várost egy szigorúan titkos rendezvény helyszínéül. Ürítsük ki teljesen, majd hívjunk meg tizenkét gyilkost, akik a kínai állatövi jegy egy-egy állatát reprezentálják és adjunk nekik 12 órát, hogy végezzenek egymással azért, hogy a nyertesnek teljesítsék egy kívánságát. Így veszi kezdetét a Juuni Taisen.

A tizenkét gyilkos pedig nevükhöz mérten mind-mind halálosak, ám az erősek közül is csak egy emelkedhet ki győztesen. Még a verseny kezdete előtt azonban történik egy s más; egy versenyző nagyon hamar távozik az élők sorából, Sharyu (a majom) pedig, aki maga egy békepárti harcos javasolja azt, hogy ignorálják a versenyt és a vele járó nyereményt, és próbáljanak meg közös erővel túlélni. Bár voltak,akik támogatták az ötletét nincs mese, a verseny kezdetét veszi és mindenki magára van utalva – vagy mégsem?

A karaktereknél csak erejük volt az érdekesebb (Niwatori madaras képessége, Doukotsu mérge vagy éppen Usagi hullamozgató hatalma). Ebben a világban valamiképpen természetes lehet a mágia – bár nem annyira gyakori -, ugyanis mind Usagi ereje, mind Sharyu mesterei és a játékmester Doudecuple is rátesz erre egy lapáttal. De ami a legjobb abban, hogy nem ez az irányadó. Az emberek nagy része átlagos életét él, a véres csatákat továbbra is hétköznapi fegyverekkel vívják. De az árnyak között élőknek ellenben meg természetes az, ha misztikus erejű ellenfelekkel kerülnek össze.

A harcok, vagy nagyon rövidek, vagy némileg hosszabbak, de nagyjából minden epizódban nyomon követhetjük, ki hogyan és miért került erre a versenyre; valaki a családja dicsőségét akarja tovább vinni, más éppenhogy szeretteit védi ezzel – van persze, aki élvezetet lel a harcokban, más pedig be akarja szüntetni ezt az egészet. A célok eltérőek, de mindenki nyerni akar – ezért pedig bármire képesek.

Jó pont jár ezért, mert különben csak annyit tudnánk meg belőlük, hogy egy csapat elmebeteg akarja levágni egymást. Mindenki el van látva múltal, motivációval és ráillő (vagy éppen totál fura) kívánsággal is, de azért vannak olyanok, akik kiemelkednek ebbeől a színes bagázsból. A már fentebb említett Usagi, Sharyu-n kívül még külön ki kellene emelni az Ushii, aki már öt éves kora óta rója a harcmezőket, és a “háború géniuszának” hívnak mégsem egy vérszomjas állat, sokkal inkább egy hallgatag középkori lovag, aki csak azért harcol – mert ehhez ért. Nezumi pedig a kezdetektől fogva furcsa volt, mert ha nem aludt, akkor menekült vagy szarkasztikus megjegyzéseket vágott a többiek fejéhez – mégis, nála is minden értelmet nyer.

Hogy ki kerül ki győztesen, azt most spoiler végett nem lövöm le, de annyit meg kell hagyni, hogy az ő kívánsága volt a legváratlanabb, egyben leglogikusabb is az adott helyzetben. Sokak az asztalt csapkodták az “értelmetlensége” végett, de azoknak inkább azt javaslom, hogy nézzék újra a sorozatot, mert akkor pár háttérben megbúvó információról lemaradtak.

Nisio Ishin (akinek a Medaka Box-ot is köszönhetjük) rajzolási stílusa nem köszön vissza annyira az animében – a vacak cgi megoldások annál inkább -, de még így is nagyon látványosra sikeredett. A harcjelenetek látványosak, és a hozzá lévő háttér (aka. a város) is hozza az elvárt. Némi extra információért pedig igazán érdemes elolvasni a mangát is, ugyanis a kihagyott dolgok is csak még érdekesebbé teszik a sorozatot.

Rövid, de velős anime a Juuni Taisen, ezt meg kell neki hagyni. Első nézésre lehet kissé kaotikus lehet, de újranézve majd minden értelmet nyer benne.

Szerző

Hanama
Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.