Egy remek visszatérő epizódot követően az eheti új Odaát rész ismét picit csalódást okozott, de szerencsére nem menthetetlen az ügy. A The Heroes’ Journey önmagában nem rossz, azonban úgy érzem, az időzítést nem sikerült eltalálni, ahogy ezúttal a cselekmény tempóját sem. Igaz, hogy még csak az évad feléhez közeledünk, mégis kezdenek kissé időpocsékolásnak érződni ezek a fajta kitekintgetések.
Sam (Jared Padalecki) és Dean (Jensen Ackles) egyik nap arra ébred, hogy sorozatban éri őket a balszerencse: elesnek, elejtenek dolgokat, lerobban az Impala, Sam beteg lesz, Deannek megfájdulnak a fogai, és ez még csak a felszín. A srácok egyből a Chuckkal történt múltkori összetűzésüket gondolják a problémák okának, és ilyen “állapotban” nehézen tudnak bármit is kezdeni, főleg hogy közben Garth (DJ Qualls) segítségüket kérte egy ügyben. A két testvér a bonyodalmak ellenére útnak indulnak barátjukhoz és annak családjához, akiről kiderül, hogy az egyik rokonukat ápolják, aki súlyosan megsebesült. A vérfarkas, amint felébred, elárulja, hogy létezik egy kizárólag szörnyekből álló harcosok klubja, ahol pénzért verekednek, és ő maga is ott sérült meg. Deanék tehát, balszerencséjük ellenére látogatást tesznek ennél a klubnál, hogy jobban szemügyre vegyék, mi folyik ott.
Kezdjük akkor azzal, ami nem tetszett. Kezdésből, mint már a bevezetésben is említettem, a tempó hagyott némi kivetnivalót maga után. A cselekmény rendkívül nehezen indult be, az első tíz-tizenöt percben nem nagyon tudtak lekötni a fiúk szerencsétlenkedései, úgyhogy majdnem hogy unatkoztam is. Sajnos később sem feltétlenül tudták megtalálni az arany középutat az alkotók, hiszen voltak olyan jelenetek, amik ugyan önmagukban királyak voltak, mégis szívem szerint kivágtam volna őket, mert csak arra voltak jók, hogy kitöltsék a kötelező menetidőt. Aztán a másik problémám magával a sztorival volt: az ötlet jó, csak egy olyan tizenkét-tizenhárom évaddal ezelőtt kellett volna elsütni, nem most, amikor egy epikus lezárásra készülünk.
Akadtak azért pozitívumok is, úgyhogy nem volt teljesen élvezhetetlen az epizód, sőt! Imádtam a szörnypankrációt, és az operatőröknek, valamint a szerkesztőknek hála roppantul ízlésesre és lazára sikeredtek a ringben, illetve a klubban forgatott jelenetek. Garth még mindig az egyik kedvenc mellékszereplőm, aki annak ellenére is képes az egyszerű embert megtestesíteni, hogy már jó pár évada vérfarkassá vált. Az külön tetszett, hogy ennyire központba helyezték őt az írók, és a végkifejletben is fontos szerepet töltött be, méltó ívet kerekítve ezzel a karakterének.
Az előzetes alapján jövő héten is egy filler rész elébe nézünk, ami kicsit kiábrándító, de hátha tartogat pár meglepetést a tarsolyában Singer és Dabb.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
