Oldal kiválasztása

Nagy lelkesedéssel kezdtem bele a Daybreak sorozatba a Netflixen, mivel az előzetesek és a pilot alapján is egy apokaliptikus világ kissé kifacsart, ám igen szórakoztató verzióját láttam benne, és bár akadt igazán sok kacagtató pillanat, a készítők mégsem tudták megragadni azt, amijük volt, és sajnos ez is vezetet a széria végéhez.

Josh (Colin Ford) egy teljesen hétköznapi középiskolás srác, aki az anyjával Kanadából költözött a napfényes Kaliforniába. Új fiúként nehezen ment a beilleszkedés, és az apokalipszis eljöveteléig eltelt hónapokban csak egy barátot szerzett, de Sam (Sophie Simnett) mindennél fontosabb lett a számára. Azonban a nagy robbanást követően elkeveredtek egymástól, és Josh arra tette fel a mindennapjait, hogy megkeresi a szeretett lányt egy olyan világban, ahol a felnőttek vagy meghaltak, vagy vérszomjas állatokká váltak, akik széttépnek bármit, és életük utolsó gondolatát ismételgetik.

Az első évad tényleg izgalmasabbnál izgalmasabb és őrültebb pillanatokkal szolgált, a mai napig a vérfürdő a kedvencem, ahol teljesen új értelmet nyert ez a kifejezés. Ugyanakkor a készítők az ügyes és friss történetvezetés mellé mindenáron be akartak vinni egy drámai szálat, miközben elengedték az igazi apokalipszist és helyette kaptunk egy ócska tinidrámát. persze tudom, pont én sírok mindig, hogy hol van már a Skins-hez vagy A ki***tt világ végéhez hasonló tinidrámák, de sajnos a Daybreak készítő sem találtak rá a megfelelő és érzékeny egyensúlyra.

Pedig micsoda karaktereket alkottak meg közben: a hősi szamuráj, aki a 21. században akar egy több mint ezer éves szemlélet szerint élni; az ellenség vezére, Turbo (Cody Kearsley), akinek látványosan elgurult a gyógyszere, de attól még ő egy szerelmes srác; vagy Mona Lisa (Jeanté Godlock), aki szókimondóbb és keményebb bárkinél, akit a sorozatban láttunk, mégsem felejtette el nőiességét és egyedi hangját.

És bár a mindig kedves és segítőkész kanadai Josh szemén keresztül láttuk a világot, az egész sorozatot gyakorlatilag ellopta Angelica (Alyvia Alyn Lind) a cuki szőke kislány, aki eközben piromán és kissé pszichopata is, de eközben ő mégis egy gyerek – és ezt a kettőséget nemcsak az írók, hanem a színésznő is igazán jól megragadta.

Sajnos a Netflix az első évad után kaszálta a sorozatot, és bizony lett volna még benne potenciál, de maguk a készítők sem tudták eldönteni mit is csinálnak valójában: egy remekbeszabott és friss poszt-apokaliptikus szériát, vagy egy unalmas tinidrámát.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.