Oldal kiválasztása

Nehéz szavakba öntenem, hogy mit is gondolok a Doom Patrol első évadáról: egyfelől ez egy bődületesen őrölt sorozat, ami rendkívül vicces, élvezetes, trancsírozós, de olykor olyan történetbeli hiányosságok és fillerek vannak benne, hogy csak fogom a fejemet.

Dr. Niles Caulder (Timothy Dalton) kissé szokatlan módon menti meg az emberek életét: olykor csak otthont ad nekik és biztonságot, olykor meg fémtestbe zárja őket, hogy új életet kezdhessenek. Caulder ezúttal a Nascar bajnok Clifford Steele (Brendan Fraser) menti meg, és hét éven keresztül dolgozik azon, hogy a férfi agya adaptálódjon a fém testéhez. Miközben számos csodabogár ér a fedele alatt: korábbi pilóta, aki valami ismeretlennel találkozott, egy ismert színésznő, aki beleesett egy afrikai folyóba, vagy éppen egy lány, akinek meghasadt személyisége más-más szupererővel rendelkezik. De van valami Caulder múltjában, ami talán az egész csapatot veszélyeztetheti.

Mr. Nobody (Alan Tudyk) felbukkanása elemeire szakítja a csapatot, akik a Caulder nélkül egyszerűen életképtelenek, kudarcot kudarcra halmoznak, ugyanakkor semmi sem tántorítja el őket céljuktól, még akkor is, ha sem egyénként, sem csapatként nem képesek normál paraméterek között funkcionálni.

A Doom Patrol sorozat örültségében egyezik a Future Man sci-fivel és a Legends of Tomorrow szintén DC képregényeken alapuló sorozatával, ám ezzel a kettővel ellentétben, nincs olyan kézzelfogható és jól körülhatárolható egyenes irányvonala, ez pedig sokszor tévútra viszi a történetet és olyan mellékszálakkal foglalkozunk akár két epizódon keresztül, ami nemhogy nem kapcsolódik a nagy egészhez, de úgy igazából semmi hozadéka sincs. De ezt közel sem letolásnak érezzétek, ugyanis minden negatívum és filleres epizód ellenére, nagyon élvezetes az utazás maga, így talán megbocsátható a végcél hiánya.

A főszereplőink elsőrangúak, és bár kifejezetten nem szeretem őrült Jane-t, vagyis Caulder skizofrén fogadott lányát, Diane Guerrero valami olyan elképesztő színészi repertoárt vonultat fel, hogy minden alkalommal leesett az állam – több tucat karaktert hoz, és minden szerepében hiteles! Ugyanakkor a nagy kedvenc továbbra is Brendan Fraser, és az ő elcseszett, fejsze egyszerűségű  Nascar bajnok karaktere, akinek minden második szava káromkodás, mégis, „bádogemberként” nagyobb szíve van, mint sokaknak.

És persze muszáj kiemelnem Alan Tudykot (Firefly-os, szóval ebben semmi meglepő sincs), aki végre a gonsoz szerepében tetszeleg, és valami elképesztő alakítást nyújt, ráadásul nehéz eldöntenem, hogy mikor szeretem/gyűlölöm jobban, mikor csak a hangját halljuk és narrál – bye bye negyedik fal! – vagy mikor egész valójában akasztja ki a Doom Patrol csapatát.

A Doom Patrol egy igazi élvezetes széria, ami kicsit sem akar olyan lenni, mint a többi, de cserébe kapunk gender-semleges teleportáló utcát, szakállevőt, újraalkotót, ősembert, vonatos agyban mászkálót és óriás csótányt is!

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.