Nagy örömömre ismét egy interjúval jelentkezem. Nem olyan régen írtunk SzÁgival közösen Dér Adrienn meséjéről, A kaszabmanóról, most pedig elhoztam az írónővel folytatott igen hangulatos beszélgetésünk lenyomatát.
„Higgyenek önmagukban, az álmaikban, és a csodákban, mert igenis léteznek.”
Dér Adrienn
Szia Adri, köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésemet! Kérlek, mesélj magadról egy kicsit, mivel töltöd szívesen a szabadidőd, amikor éppen nem írsz?
Szia Judit! Amikor nem írok… többnyire ösztökélem magam az írásra. *nevet* De szeretek utazni, jógázni vagy néha más sportokat kipróbálni, zenét hallgatni.
Jelenleg Krakkóban élek, igyekszem felfedezni a város rejtett szépségeit, titkait. Ez különben is igaz rám: bármerre járok, próbálom észrevenni azt, amit a legtöbben nem (sokszor nem is magam elé nézek, hanem felfelé, az épületek díszítéseit, szobrait figyelem). Szeretem a különlegességeket.
Hűha, Krakkó gyönyörű város! Biztosan rengeteg csodát láttál már ott. Biztos vagyok benne, hogy tudsz ezekből a csodákból is ihletet meríteni. Apropó ihlet, mi volt az a momentum az életedben, ami az írás irányába terelt?
Igen, szerencsére sok itt a legenda, valóban van miből inspirálódni.
Valójában az írás mindig is ott volt, csak aztán elkódorgott, és csupán néhány éve talált vissza hozzám. Akkor egy krimivel kezdtem, de visszaolvasva eléggé borzalmas lett. *nevet* Az első mesémet viszont egy pályázatra írtam, afféle paródiaként, de mindenképpen kifacsart meseként. Ez meglepetésemre több embernek is tetszett, így maradtam ennél a műfajnál, mert igencsak jól el lehet benne „játszani”, szabadjára engedni a fantáziát. Meg hát a fő célom, hogy szórakoztassak, megnevettessem az olvasót, hogy kicsit kiszakítsam ebből a világból és átélje a varázslatot.
Oh, igen, a mesék csodás világa! Én magam is nagyon szeretek meséket olvasni. A kaszabmanó című meséd kapcsán hozott minket is össze a sors. Mesélnél egy kicsit a meséről? Mi vagy ki volt az ihletadó? Esetleg bármi érdekes dologról, ami az írása közben esett meg veled.
Valójában nem volt különösebb ihletadó, egyszer csak beugrott ez az elnevezés (mint minden más írásom esetében *mosolyog*), és onnantól valamit kezdenem kellett vele. Nem tudom, az érdekességnek számít-e, hogy eleinte ugyancsak Edével és Lalival indult a történet, de a két fiú annyira nem jött jól ki egymással (az Árnyak erdejében például össze is verekedtek – hát igen, ezek a lányok… *nevet*), hogy muszáj volt szétválasztanom őket, így az első verzióban Ede vitte végig az eseményeket, ráadásul teljesen más útvonalon, más kalandokkal. De ezt mégsem éreztem az igazinak, ezért később ismét elővettem, és rájöttem, mégiscsak hiányzik belőle Lali. Visszaraktam őt a mesébe, és csodák csodája, akkor már sikerült annyira elviselniük egymást, hogy végig tudjam írni úgy, hogy mindketten benne maradtak.
Ez igazán izgalmasan hangzik. Nem is gondoltam volna, hogy a két kis karakternek ilyen múltja van. Tetszik, hogy a kisfiúk nem a manapság divatos nevek egyikét kapták. Az ő esetükben ez tudatos döntés volt?
Nem mondanám tudatosnak. A névválasztás többségében ugyanúgy működik nálam, mint a téma: beugrik a karakterrel együtt a név is. Persze, előfordulnak kivételek, olyankor kerül elő az anyakönyvezhető nevek listája, de szerencsére ez a ritkább eset. *mosolyog*
És azt lehet tudni, mely neveket választottad a listából?
A Kapisztránt biztosan, meg ha jól emlékszem, Ferdinánc neve is onnan van. De ilyenkor is van egy körülbelüli elképzelésem, mint amikor látsz egy alakot a ködben, de nem tudod pontosan kivenni, és miközben keresem a listában, felismerem, hogy ez az. *mosolyog*
Tetszik ez a hasonlat. Nagyon jó! És mit lehet tudni a többi történetedről? Említetted, hogy krimivel kezdtél.
Az első mese után leragadtam a meséknél. *nevet* De tényleg. Igaz, azon belül igyekszem újdonságokat kipróbálni, legutóbb például egy nyomozós történetet írtam (amiben A kaszabmanóban is felbukkanó kalandorjeti a főhős *mosolyog*). Valamint pár éve nekikezdtem egy urban fantasynek, ami még várakozik a befejezésre – na, ez már nem gyerekkategória lesz. *kacsint*
Addig pedig egy másik meseregényem épp kiadás alatt áll, remélhetőleg jövőre már kapható lesz. De rövid meséim, elvétve novelláim jelennek meg folyóiratokban, magazinokban is.
Uh, a Jeti. Nagyon kedves és szimpatikus karakter. Biztos vagyok benne, hogy az ő története is izgalmas. Hűha, gratulálok az újabb kötethez. Elárulhatsz már róla pár információt?
Köszönöm! *mosolyog* A Hős Teki és az eltűnt holdtehén a csíkszeredai Bookart Kiadó gondozásában fog megjelenni. Egy teknősről szól, akinek minden vágya, hogy hős legyen. A kartolíriai király megbízza, hogy kerítse elő az eltűnt holdtehenet, mivel ha nincs tehén, akkor nincs Hold, sem sajteső, Kartolíria népének pedig az elengedhetetlen. A küldetésben társa egy kefefarkú borz, egy tábortűzfülű gyík, valamint egy táncolókobold. Ebben a mesében is fura lényeken és kalandokon át vezet az út a megoldásig. (És a kalandorjeti ebben is felbukkan. *nevet*)
A szerkesztéssel kész vagyunk, már csak az illusztrációk váratnak magukra.
Nos, ez a mese már most belopta magát a szívembe.
De most kalandozzunk egy kicsit más irányba! Mindenkinek van kedvenc írója, akár több is. Neked kik a kedvenceid? Vagy kikről gondolod úgy, hogy példaértékű a munkásságuk?
Fredrik Backman az abszolút kedvenc és példakép. Szerintem fantasztikusan ír, egyszerre mesésen és elgondolkodtatóan, én úgy érzem, van a történeteiben egyfajta varázslat. Természetesen Rowling. Dan Brown – de nála kezdek rájönni, hogy nagyon egy sémára ír, ezért inkább az érdekességek tetszenek a könyveiben, a titkok, amiket megismerhetünk általuk. Nagyon szeretem még Milan Kunderát, Ben Aaronovitchot, Markus Zusakot, Dániel András stílusát, Lakatos István világait, Papp Dóra karaktereit, Hajdú-Antal Zsuzsanna hétköznapi érzelmekkel átitatott regényeit, és valójában még sorolhatnám a végtelenségig. Sok mindentől függ, éppen mi fog meg, de ha valami különleges, egyedi, annak nyert ügye van. Van, akinek a stílusáért rajongok, van, akinek a történeteiért, de mindenkitől lehet tanulni valamit.
Hűha, nagyon jó írókat említettél, többek alkotásait olvastam már én is. De ha Te adhatnál tanácsot azoknak, akik érdeklődnek az írói tevékenység iránt, akkor mivel látnád el őket?
Hogy merjenek játszani a szavakkal, a fantáziájukkal. És hogy ne adják fel, mert bármi lehetséges, ha azt igazán szeretnénk. Higgyenek önmagukban, az álmaikban, és a csodákban, mert igenis léteznek.
Szerintem ez egy nagyon jó tanács, és nem csak az írói munkára vonatkoztatható. Köszönöm és köszönöm az interjút is, Adri! Boldog új évet kívánok Neked az egész csapat nevében és sok sikert a további megjelenésekhez!
Én köszönöm a megtisztelő lehetőséget, és viszont kívánok Nektek sok olvasót az új évre! *mosolyog*
Bízom benne, hogy Ti is élveztétek és szívesen olvastátok a fenti interjút! És természetesen sikerekben gazdag, nagyon boldog új esztendőt kívánok Nektek is!
Szerző
