Nagy reményekkel és alacsony elvárásokkal ültem le Katee Sackhoff legújabb Netflixes sci-fi sorozata elé, és bizony még így sem tudott teljesíteni a széria!
Egy idegen űrhajó jelenik meg a Föld légkörében, majd amilyen gyorsan észlelték, olyan gyorsan le is szállt, és egy furcsa kristályos építményt kezdett el kilövellni magából az ég felé, amit a tudósok egyszerűen csak Dolognak neveztek el. A Dolog egy olyan jelet is kibocsátott, amit azonosítottak az űrben, egy távoli csillagnál, így az egyetlen fénysebességnél is gyorsabb űrhajóval, a Megváltóval az emberiség elindult leghosszabb útjára.
A Megváltó parancsnokságát Niko Breckinridge (Katee Sackhoff) kapta, akit korábban már nyugalmaztak egy katasztrófa miatt, ám most visszahívták, mivel neki van a legnagyobb tapasztalata a nehéz helyzetekben, és képes olyan lehetetlen döntést is meghozni, ami életekbe is kerülhet. A Megváltó korábbi kapitánya, Ian Yerxa (Tyler Hoechlin) persze nem örül, hogy korábbi mentorát a nyakára ültették, és ráadásul a hajó mesterséges intelligenciája, William (Samuel Anderson) is csak Nikónak engedelmeskedik. Ráadásul a hajó legénysége sem tud dönteni afelől, hogy kinek engedelmeskedjen, és mi szolgálja leginkább a küldetés érdekeit.
Én tényleg nagyon szurkoltam a Másik élet sorozatnak, és bármennyire is igyekeztem a kezdet kezdetén a jót kiemelni a szériából, egyszerűen a felénél már elapadt az energiám, és be kellett látnom, hogy ez egy rossz sorozat, rossz sci-fi és ez nagyon nagy baj. Végig az volt az érzésem, hogy az alkotóknak fogalmuk sincs a tudományos fantasztikumról, van egy elképzelésük róla, egy vágyuk, hogy lássák, de még sosem találkoztak vele igazából (Firefly-osoknak, Kaylee hattyús hasonlata).
Az Another Life egy szimpla nyúlás úgy kábé mindenhonnan: van itt Star Trek: Voyager, Babylon 5, Nightflyers, Defying Gravity, és persze temérdek szappanopera. Minden, de szó szerint minden arra megy ki, hogy drámával sokkoljuk a nézőt, minden konfliktus abból adódik, hogy ők most utálják egymást, és szó sincs a küldetésről vagy az idegenek puszta létéről, hanem dráma, hiszti és dráma. Konkrétan van egy szereplő, aki bár a hajó javításáért felel, mondjuk egy dolgot sem sikerült megjavítania, ám az egyetlen igazi funkciója, hogy a szart kavarja, hisztizzen és káromkodjon.
Kénytelen vagyok egy az egyben összehasonlítani a Syfy Nightflyers sorozatával, ami bár szintén nagyon ócska volt, de annak legalább volt egy hangulata, látszott az igyekezet, csak a készítők elvesztek a sokaságban, itt meg csak úgy betettek egy űrhajót, meg egy idegen fajt, hogy csicsásabb környezetben játsszuk el a Grace klinika utolsó évadait.
Mint sci-fis, nem ajánlom a kemény magnak, de a kezdő rajongóknak se – és egyúttal kiemelném, ez nem az újraéledt Battlestar Galactica, nehogy úgy nézzétek, mert egy epizód után lekapcsoljátok majd! És bármennyire is szenvedtem alatta, maradok a következő évadra is, egyrészt, mert én én vagyok, másrészt, mert a Netflix berendelte a másodikat és kíváncsi vagyok, milyen förtelmet hoznak még össze az alkotók.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
