Oldal kiválasztása

Eléggé felkavarta az állóvizet, mikor a Netflix bejelentette, hogy sorozatra adaptálják a The Witcher köteteket, ezt követte az internet népének felbuzdulása a castingon, és most pedig két táborra oszlott a geek közösség, van, aki egyöntetűen utálja, valaki meg az egekbe marasztalja – és valahol a kettő között van az igazság.

A Vaják Geralt (Henry Cavill) magányosan, a társadalom kitaszított, ugyanakkor elviselt tagjaként vándorol a Kontinensen, ahol levadássza azokat a teremtményeket, amik a falukat és az embereket riogatják, persze pénzért. És bár jól végzi dolgát, mégsem szívesen látott vendég, úgy nagyjából sehol, ám mellé szegődik Jaskier/Dandelion (Joey Batey), aki dalnokként hírét kelti, és a Fehér Farkas becenévvel ellátott vajákot egyre több érdekes és mágikus esethez kérik fel. Mígnem a végzete egy olyan királyságba hajtja őt, ahol a Sors erősebb mindennél.

Eközben a Kontinenst egy vad és mészároló nép tizedeli, ami nem ismer megállást, és ami teljesen városokat éget fel és pusztít el mindenkit, csak azért, hogy az általuk elfogadott hitet terjessze.

Én abban a rendkívül szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem olvastam sem a könyveket, és nem játszottam a játékokkal sem – nem azért mert nem tetszik a világ, csak egyszerűen kimaradt az életemből. Így szó szerint komoly prekoncepciók (meg persze elvárások) nélkül kapcsoltam be a Netflixet, és meg kell hagyni, jól szórakoztam az első évad alatt. A Vaják egy jópófa kalandsorozat, olyan, mint anno a Herkules volt, nem túl komoly színészi játék, jó pasik, jó csajok és érdekes világ – ennyi, nem több, és én ezt el tudom fogadni.

Sokan mérgelődtek, hogy Henry Cavill játssza Geraltot, és most döbbentek rá, hogy igazából ő nem is egy jó színész. Nos, elárulok egy titkot, aki nem csak a Superman filmekben látta őt, az pontosan tudja, hogy Cavilnek aztán tényleg semmi tehetsége sincsen (amit a Tudorokban művelt, az színtiszta szégyen), ellenben van kiállása, és lássuk be, a Fehér Farkasban is pontosan ennyi van: egy balta arcú, kemény, értelmes, de nem túl okos szereplő, akinek viszont helyén van a szíve. Úgyhogy ehhez a nem túl combos szerepre igazából ő teljesen alkalmas, mert látványra meg nagyon ott van – és igen, plusz pont jár neki a fürdős jelenetért.

Azt el kell ismernem, hogy a varázslók és még Geralt történeti szála is sok esetben unalmas volt, különösen Yennefer (Anya Chalotra), a hatalmas varázslónő szála volt kapkodó, és olykor igencsak elnagyolt, de mindent összevetve kellemesen összefutottak a szálak, így könnyen el lehetett viselni ezeket az apró hibákat, különösen mivel az első évad összesen nyolc epizódból állt, így szerencsére nem sok hely volt a fillerekenek.

Külön öröm volt számomra, hogy az internetből számomra úgy jött le, hogy ez a szereplő bizony mindenkit megkap, mindenkit legyilkol, és amúgy csak ennyi van benne, de a sorozatban nagyon szépen látszik, hogy az évek alatt változik a karakter, és ennél azért több síkkal is rendelkezik.

Az alkotók azonban számtalan dicséretet érdemelnek, mert a játékban lévő apró történeteket nagyon ügyesen belevitték a sorozatba, az apró nüanszok, mint hogy hogyan találkozott elsőnek Geralt a tündérrel, külön öröm volt – és igen, itt súgtak nekem, mert erre magamtól nem jöttem volna rá, és ez tovább emeli a sorozat érdemeit, mert egy olyan mint én, aki csak nagy vonalakban, mémekből és netes cikkekből ismeri ezt a világot, annak nem vett el az élvezetéből, ugyanakkor aki komolyabban belemélyedt, annak sok pluszt adott.

Én bátran ajánlom mindenkinek a Vaják szériát, mert egy kellemes kalandsorozat, ami azért tartalmaz némi fordulatot, de azért kellően kiszámítható is, és nekem ez kifejezetten bejött, pláne azért, mert valahogy kikoptak a tévéből ezek a kalandsorozatok, és bár a Vaják nem éri el a Xena szintjét, jó volt nézni, izgulni, és Dandelion éneke örökre a fejemben ragadt.

Külön öröm, hogy bejelentették a széria második évadának berendelését, ez azonban csak 2021-ben fog érkezni, az alkotók pedig lenyilatkozták, hogy ők hét évadnyi anyagot készítettek elő, így bőven lesz mit nézni a 20-as években is.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.