Így kell szezonközi finálét csinálni! Egy rendkívül lagymatag epizód után ezúttal maximum sebességre kapcsoltak az alkotók, ami a történetet illeti. Ennek ellenére egy percre sem tűnt túl gyorsnak vagy zsúfoltnak a cselekmény, pont annyira csigázott fel minket nézőket, hogy alig várjuk majd a folytatást – ami sajnos csak a hosszú téli szünet után jön el, de azért ennyire most még ne szaladjunk előre.
A srácok a bunkerben azon agyalnak, miképpen lehetne megfékezni Chuckot (Rob Benedict). Dean (Jensen Ackles) úgy gondolja, hogy a démoni kőtábla tartalmazhat arra vonatkozóan információt, hogyan gyengítsék meg Istent, de mivel a táblát csak egy próféta olvashatja el, Donatello (Keith Szarabajka) segítségét kérik. Az írás szerint csak az juthatott ennek az információnak a birtokába, aki Istenhez legközelebb állt – ez nem volt más, mint Mihály (Jake Abel). A kis csapat tehát elindul a Pokolba, hogy kiszabadítsa az arkangyalt, és vele együtt a Winchesterek féltestvérét, Adamet a ketrecből, amiben Luciferrel volt anno összezárva. A Pokolba érve egy ismerős arcra bukkannak, aki viszont azt mondja, Mihály kiszabadult, mikor Chuck törést okozott a világok között. Eközben a szóban forgó Istenünk maga sem marad tétlen…
Tudom, mit gondoltok, hiszen nekem is ez volt az első reakcióm. Hogyhogy csak most jutott eszébe Samnek (Jared Padalecki) és Deannek kipiszkálni féltestvérüket a Pokolból? És miért csak azért, mert szükségük van a testét viselő arkangyalra? Ezekre a kérdésekre nem hiszem, hogy bármikor is választ kapunk a hátralevő tizenpár rész során, ám más, régebbről megmaradt kérdésekre már igen. Ugyan nem ez volt az egyetlen buktatója a sztorinak – mert például a kőtáblás variáció is miért csak most jöhetett szóba? –, összességében ezek mégis elhanyagolhatóak.
Szerencsére Mihályt és Adamet sem csak a fent említettek miatt volt érdemes visszahozni, hiszen nem csak a cselekményt segítik elő a jelenlétükkel, hanem mindketten páratlan jellemfejlődésen mentek keresztül azóta, hogy legutoljára láttuk őket. Nem mellesleg Jake Abel fantasztikusat alakított, hiszen folyamatosan váltakozott a két karakter között, sokszor másodpercenként, és ezt rendkívül élvezetes volt nézni. Rowenát (Ruth Connell) szintén jó volt újra látni, főleg ebben a pozícióban – és mindez egy Buckner/Leming által írt epizódban, mi folyik itt kérem szépen?
Iszonyatosan hosszú lesz a várakozás a folytatásra, de ritkán éreztem mostanában úgy, hogy ennyire megéri majd.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
