Hogy mikor tudtam meg, hogy ennek a filmnek ez a magyar címe? Épp most, mikor nekiálltam a cikket megkeresni. Ugyanakkora lemaradásra vall, mint az, hogy még nem láttam ezt a klasszikusnak számító karácsonyi filmet. Márpedig annyi karácsonyi szellem szorult belém, mint egy teljes, mindenre elszánt Ki faluba, úgyhogy feltétlenül pótolnom kellett. Jöjjön hát az Elf!Történetünk főszereplője Buddy (Will Ferrell), aki árva kisbabaként bemászott a Mikulás zsákjába, és mivel az emberek között nem volt családja, az elfek nevelték fel. Buddy magas férfivé érett, de sosem tudta, miért különbözik úgy a többiektől. Egy nap viszont meg kell tudnia az igazságot, hogy ő egy ember, akinek az édesanyja már nem él, és hogy az apja, Walter (James Caan) nem is tud a létezéséről. Buddy így hát felkerekedik, hogy megkeresse őt, ám a Mikulás figyelmezteti, Walter a rosszak listáján van. Az ember-elfünk elhatározza, hogy csak azért is el fog tölteni némi kellemes, karácsonyi időt az apjával, aki viszont nem repes az örömtől. Közben egy plázában jelmezes dolgozónak nézik, úgyhogy kénytelen munkába állni az Északi Sark nevű boltban, ahol mindenféle bonyodalomba keveredik.
A sztori és a poénok nagy részének forrása a tipikus “mágikus lény a nagyvárosban” és a “felnőtt férfi úgy viselkedik, mint egy gyerek” koncepció. Ez néha nagyon idegesítő, de legtöbb esetben azért inkább vicces, de azért mindig óvodás szint. Ami viszont nagyon vicces és érdekes, ahogy az elfek kultúráját, viselkedését, szokásait kitalálták. A munkájuk, a mindennapjaik, amit esznek, ahogy beszélnek, még a hangjuk is! Papa Elf pedig (Bob Newhart) egyszerűen zseniális, kár, hogy olyan keveset szerepel. A dedós poénokon kívül pedig, főleg a mellékszereplők körében pedig elhangzik néhány tényleg átgondolt, érettebb vicc, például a Central Park Rangers, vagy Zooey Dechanel mindig unott feje.
Ferrell nagyon jól alakítja az idegesítően vidám, könnyen lenyűgözhető elfet egy felnőtt férfi testébe zárva, és bevallom, néha magam is elgondolkodtam, miért nem lehet mindenki mindig vidám, kedves, és élvezheti a karácsonyi időszakot? Mondom ezt egy irodában ülve, a kávészünetemet e cikk írásával töltve, másra sem vágyva, hogy végre mézeskalácsházat építhessek, és kikészít, hogy épp melegfront van. Szóval valószínűleg elfogult vagyok a mágikus, nyálas karácsonyi hangulattal kapcsolatban. A lényeg a lényeg, hogy ez a film is tök szépen összefoglalja azt, amit tulajdonképpen minden karácsonyi film, hogy legyünk egy kicsit vidámabbak, figyeljünk kicsit jobban oda másokra, próbáljunk kedvesek lenni az emberekkel, és tudjátok, a többi nyálas ünnepi marhaság, ami tulajdonképpen igaz.
A végére természetesen Waltert is átjárja a karácsonyi szellem, Buddy pedig boldogságot hoz a család életébe, minden megoldódik. Szerintem mondjuk túl gyorsan megoldódott benne az érzelmi dilemma, “deus ex kisfiú” volt kissé a befejezés, de utána volt még bőven megoldanivaló, amit szépen kidolgoztak, úgyhogy megbocsájtok.Persze erre mindenki számított, de mint mondtam, nem ez a karácsonyi filmek lényege? Én magam tényleg vidám és ünnepi hangulatba kerültem tőle, és ha van olyan barlangban élő ember rajtam kívül, aki szintén nem látta, akkor annak nagyon tudom ajánlani. Sokaknak pedig régi kedvencük, és szeretik újra-újra nézni, szóval igazából mindenkinek ajánlanám idén, aki nem utálja a karácsonyt, és van kedve nevetni egyet.
Szerző
Korábbi cikkek
Könyv2022-09-14Erberling Judit: Szirmok
Könyv2021-11-17Robert b Bednar: Duxorg – Álmodj és én létezem
Fantasy kötet2021-10-21John Connolly: The Book of Lost Things
Könyv2021-10-18Bombicz Judit: Mesevarázs
