Avagy a francia filmeknek is volt egy olyan időszaka, amikor képesek voltak saját magukon nevetni, el ámítani a közönségüket, egyben ostorozni és egyszersmind kifigurázni saját hibáikat. A Yamakasi ennek egyik jó példája.
Főhőseink hét külvárosi srác, becenevükön Baseball (Chau Belle Dinh), Pókember (Williams Belle), Tangó (Laurent Piermontesi), Rakéta ( Guylain N’Guba-Boyeke), Menyét (Malik Diouf), Zenegér (Yann Hnautra) és Ülő bika (Charles Perriere), vagy ahogyan mindenki – elsősorban a rendőrök ismerik – ismerő őket: Yamakasi. 7 ártalmatlan Parkourt űző srác, aki a mindennapi életük mellett hódolnak szenvedélyüknek, a helyi kis srácok nagy ámulatára – mert hát csakis hatalmas épületeket másznak meg puszta kézzel) és a helyi rendőrök nagy fejfájására. A kopók között van Vincent (Maher Kamoun) aki közeli barátja ülő bikának, és bár többször is figyelmezteti a fiúkat, hogy baj lesz abból, ha folytatják – a rossz egy másik helyen következik be.
A szívbeteg Djamel (Nassim Faid) is nagy rajongója a srácoknak, ám betegsége miatt nem vehet részt még csak a testnevelés órán sem. AMikor pedig megelégeli társai cukkolását, nekivág a veszélyes mutatványnak és az nagyon balul sül el. A szíve válságos állapotba kerül és csak egy donor képes segíteni, ám a szerv nagyon drága, Djamel családja pedig szegény. Látva a helyzetet a Yamakasi eldönti, hogy segítenek Djamelen egy olyan módszerrel, aminek törvényes mivolta megkérdőjelezhető – de legalább jó célt szolgál.
A film a parkour szerelmeseinek szolgál egyrészről remek szórakozásul, másrészről meg imádom, ahogy a franciák szeretik saját magukban forgatni a kritika éles kését. Mind a hét fiú külvárosi suhancok, vagy “proli kölkök” a keményített ing rendőrfőnök szavaival élve – eleve olyannak vannak bélyegezve, akik csak veszélyt jelenthetnek a társadalomra. Még ők maguk is kifejtik, hogy mégha a törvényes utat járják is, akkor is csak “ stukkerral engednek be minket a bankba”. Az pedig szintén megvan, hogy bár Vincent rendőr, őt is ér hátrányos megkülönböztetés arab származása végett – szóval a törvény emberei
Külön érdekesség, hogy a bajos hetesre a Taxi 2 után figyeltek fel, ahol ők játszották az emberrabló nindzsákat, akiket Emilien végig üldözött a városon. De szerintem ennél több nem kelhetett a dologhoz, hiszen a srácok nagyon jók abban, amit csinálnak – és így a dublőrökön is lehetett nem keveset spórolni, hiszen maguk csinálták a látványos dolgokat.
Imádom, ahogy a rasszizmust kezelik ebben a filmben: Vincent is félig arab, de még a főnöke is beszól neki emiatt, társai nem veszik komolyan, mert azt hiszik a “testvérei” felé jobban húz a szíve, mint a kollégáihoz. Az is érdekes volt, ahogy bemutatták a két jót: az egyik a törvényes, a másik pedig Robin Hood. Vincent hisz abban, hogy a törvény szolgálja a szegények és az elhagyatottak érdekeit, de végül ráébred, hogy azok csak szavak és hogy szegény kisfiú élete nem érdekli a nagyokat.
Én nem kimondttan értem, hogy miért szólták le Luc Bessont emiatt a film miatt; persze nem a leglátváyosabb vagy a legmélyebbre szántó kérdéseket veti fel, de érdekes és elgondolkodtató – a parkour szerelmeseinek is egy kiváló korai darab a Yamakasi. A második film pedig igaz, hoy látványosabb, de sajnos annyival többet is vesztett az értékéből.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.