Klaus – A karácsony titkos története

Újabb decemberi hét, újabb karácsonyi film, bizony ám! Ezúttal jöjjön egy animációs film, mert azokat imádom, már amennyiben szép a grafikájuk, és le tudnak tenni valami értelmeset az asztalra. Vajon a Klausnak sikerül megugrania a mércét? Rögtön kiderül.A történet viszonylag egyszerű, kedves karácsonyi sztori: az elkényeztetett, világ életében gazdagságban élő, postadinasztia-örökös Jespert elküldi az apja egy isten háta mögötti, hideg településre, Smeerensburgbe, ahol helyi postásként hatezer levelet kell kézbesítenie egy év alatt, vagy ki lesz penderítve a családól, és az utcára kerül. A semmirekellő fiú természetesen nagyon nincs oda az ötletért, de mikor meglátja, milyen állapotok uralkodnak a szigeten, még jobban elmegy a kedve. Mindent ellep a hó és a dermesztő hideg, az egész városi közösség pedig az évszázados ellentéteken alapszik. Két család, a Krumok és az Elingboe-k már nagyon régóta utálják egymást, folyamatosan keresztbe tesznek a másiknak, és mindig nyitottak egy kis össznépi csetepatéra a főtéren. Ennek köszönhetően esélytelen, hogy bárki is levelet küldjön, így Jesper helyzete egyre kilátástalanabb. Azonban összefut az erdőben egy Klaus nevű marcona, nagydarab favágóval, akinek rengeteg kézzel készített játéka van. Jesper ráveszi, hogy dolgozzanak össze, és küldjenek a szegény kis gyerekeknek játékokat, így hát elterjed a városban, hogy aki levelet ír Mr Klausnak, az ajándékot fog kapni. Hamarosan özönleni kezdenek a kívánságok levelek formájában, Jesper pedig elhinti, hogy aki nem viselkedik, az felkerül Mr Klaus „rossz listájára”, és csak szenet kap tőle, ezért a gyerekek félreteszik az ellenségeskedést, és csipkelődés helyett segítenek az embereknek, akiket ez újabb jótettekre ösztönöz. A két klán fejének viszont nem igazán tetszik, hogy kezdenek elmosódni az évszázados utálkozások…

Ez a sztori tényleg nem eget rengető, de attól még kellően eredeti. Nem egy tipikus rénszarvasos, mikulásos darab, habár mégiscsak a mikulás eredetét mutatja be. Ami viszont tetszik benne, hogy beleviszi azt a sok másik szereplőt, akiknek köszönhetően a „varázslat” létrejön, és tulajdonképpen kiveszi belőle az effektív mágikus részt, az egész attól lesz varázslatos, ahogy az emberek mesélnek róla. Persze az „elkényeztetett kölyök megtanulja, mi a szeretet” sztorit már sokszor láthattuk, de ez mégis egy nagyon kellemes, aranyos változata.

Beszélnünk kell a grafikáról. Srácok, ez a film olyan szinten gyönyörű, hogy azt el se hiszem! Kétdimenziós, festői, mesekönyves jellegű képi világ, kicsit a Journey játékra vagy a Song of the sea mesére emlékeztet. Csodásak a színek, a kontrasztok, a fény-árnyék játék, amivel az érzelmeket, a jelenetek történéseit fokozzák. Egyáltalán nem csicsás, de mégis vannak benne apró, megcsillanó textúrák, amik olyan gyönyörűvé teszik az egészet, hogy egészen komolyan el tudnám sírni magam rajta. Nagyon kellett már ez a fajta esztétikai csodatétel a lelkemnek az Addams family rajzfilm után. Valószínűleg elég nyilvánvaló, hogy a jó kis gyermekmese köntösbe bújtatott sötét, komoly rejtélyek és párhuzamok mellett az igazi jók kis mesekönyves, 2D-s grafikát szeretem rendületlenül. A 2Dben van valami csodás misztikum, ami miatt nem tolnak mindent az arcunkba, érezzük, de nem látjuk effektíve a tárgyak mélységét, a pontos textúrát, csak a hangulatot, amit az alkotó meg akart jeleníteni, és nagyon nem tetszik, hogy kezd kimenni a divatból. Sokkal több ilyet!

A szereplőket ismert, tehetséges színészek szinkronizálják, amire egyáltalán nem lehet panasz. Egyszerűen csak hihető és élvezetes.

A szereplők persze kissé sablonosak, de nagyon kedvesek és cukin bemutatottak, nem lehet rájuk haragudni. Nincs mindenki a mélységekig kidolgozva, szinte mindenkinél csak a felszínt kapargatjuk, de ez pont egy olyan sztori, aminél erre annyira nincs is szükség. Igen, tudjuk, hogy a karácsony lényege a szeretet, hogy fontosabbak az emberi kapcsolatok, mint a pénz, és ezt is várjuk egy karácsonyi filmtől. A kérdés ott dől el, hogy ezt a nagyon egyszerű, jól bevált vázat mivel töltjük fel.

Egész egyszerűen annyit tudok mondani, hogy ha csak egy karácsonyi filmet nézel meg idén, ez legyen az! Persze, ha nem szereted az ilyesmit, és herótod van a karácsonytól, akkor valószínűleg nem fog tetszeni, de ha már unod a szokásosat, de nincs kedved ünnepi horrorhoz se csak a frissesség érdekében, ez mindenképp friss lesz. Megvan benne az újdonság, a karácsony szépsége, a gyönyörű grafika, de ugyanolyan szívet melengető, amit megszoktunk, a fölösleges drámázás nélkül. Bátran ajánlom egyedül megnézősbe vagy családdal ünneplősbe, szeretteinkkel/háziállatainkkal összebújósba egy jó bögre forró ital mellé.