Mivel az utóbbi években divattá vált az, hogy túlzottan is Op főhősöket kell kreálni, akikre erejük miatt mindenki körülöttük istenként tekint rájuk, ők ellenben tök lazán kezelik, mondhatni természetesnek veszik. Így az sem volt meglepő, hogy az ázsiai álomgyár egyre-másra ontotta magából az ilyen darabokat. Vannak közöttük jobban sikerültek, vannak ritka izzadság szagúak, és vannak az olyanok, mint mai étvágygerjesztőnk – a Saiki Kusuo no Psi Nan.
Saiki már születése óta különleges, és ezt nem csak teljesen nem emberi hajszínének köszönheti; képes a letivációra, teleportálásra és gondolatolvasásra is. Kissé kattant szülei ezt teljesen normálisan kezelték, nem féltek tőle vagy próbálták piacra dobni erejét – egyszerűen elfogadták, hogy csemetéjük ezzel született és kész. Saiki persze maga sem vágyik arra, hogy a nagyvilágnak mutogassa páratlan erejét, éppen ellenkezőleg. Próbálja mindenki elől titkolni, nem akar kitűnni a tömegből – de persze az ilyen nem átlagos főhősök mellé nem éppen átlagos osztály is dukál.
Vannak itt médiumok, akik szellemeket vesznek rá dolgokra, jósnő, valamint hihetetlen karizmával/szépséggel megáldott személyek, így Saikinek folyamatosan kell bújkálnia, ha nem akar lebukni. Persze ez nem mindig jön össze, sőt a sors (vagyis nagyjából az egyetlen olyan dolog, amit nem képes befolyásolni) rendre ezekből a furcsa figurákból alakítja ki Saiki baráti körét.
De pont ilyenkor előnyösek hősünk képességei, hiszen Saiki számára nincsenek titkok. Az emberek belső gondolatát is hallva, voltaképpen a szívükbe lát; innen lehet az, hogy megbízik és jó kapcsolatot ápol a hősies Gal lánnyal, Aiura Mikoto-val, a “világszépe” istennő Teruhashi Kokomit ellenben nagyívben kerüli. Részben azért, hogy Kokomi sugárzó közelsége miatt ne vonzza még jobban rá magára mások figyelmét, részben pedig – elég hallania a gondolatait ahhoz, hogy levegőnek a vegye a felszínes lányt.
A humorfaktor is persze nagy szerepet tölt be a sorozat életében: azt már nagyjából az első epizódtól kezdve tapasztalhatjuk, hogy Saiki szereti áttöri a negyedik falat és egyenesen a nézőkhöz intézi szavait. A többi karakterrel való interakció is bővelkedik humorban, főkent akkor, amikor a külső és belső monológok látványos különbségeket mutatnak. Némi romantika is szerepet kap, hiszen van egy pár lány akinek Saiki a kiszemeltje – de nincs kimondottan befutó jelölt.
Sokkal komolytalanabb, mint a Mob Psycho 100, ennek ellenére nem kevésbé szórakoztató, és a főhős is rendkívül szerethető. Egy hétvége alatt be lehet darálni, mégis emlékezetes marad. Csak ajánlani tudom.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
