Fűt a metál iránti szeretet – Delain koncert, 2019.11.24, Barba Negra Music Club

Elmondani nem tudom, hogy mennyire nem szívlelem a kisebbik Barba Negrát, mint koncerthelyszínt, idén év végén mégis arra adtam a fejemet, hogy egymás két koncertet is megnézzek ezen a helyen. Az első választásom a Delainre esett, akiket eddig főzenekarként még sosem volt alkalmam látni: először 2009-ben találkoztam velük a Sonata Arctica előzenekaraként, aztán tavaly nyári FEZEN-es bulijukon tomboltam. Ennek örömére úgy gondoltam, itt az ideje annak, hogy megnézzem, mire képesek a hollandok egy egész estés műsor alatt, és ezt a döntésemet a pocsék elhelyezés ellenére sem bántam.

Ezen a kellemesnek nem mondható vasárnap estén az orosz Arkona melegítette be az odakint kockára fagyott közönséget. A melodikus, death elemekkel átitatott folkmetál alakulat a saját anyanyelvén írt dalokat adott elő, és ez az összhatás meglehetősen abszurd volt, amin az sem segített, hogy a tagok viking hacukába öltöztek. Mégis kifejtettek egy bizonyos hatást a publikumra, köztük rám is, hiszen nem tudtam nem rázni a fejem az olykor csodaszép, máskor kellemesen zúzós melódiákra, úgyhogy valamit tényleg nagyon jól csinálnak ezek az oroszok. Lehet, hogy szokatlan egy banda, de mégis roppantul szórakoztatóak voltak, így hamar eltelt a várakozási idő a fő attrakcióra.

Olyan este kilenc óra tájékában aztán eljött a Delain ideje is, és a banda az Invidia-April Rain kombóval kezdték a műsort. A hollandokról tudni kell, hogy szeretik minden alkalommal variálni a számlistát, és a korábbi koncertek repertoárját elnézve biztos voltam benne, hogy a pesti bulin másképp fognak kezdeni, de hála a magasságosnak, megtartották e két kedvencemet. A folytatásban sokáig nem pihenhettünk, hiszen olyan pörgős számok  következtek, mint a The Glory and the Scum, a Get the Devil Out of Me, valamint a vadiúj Burning Bridges. Az est első darabja a Moonbathers érzelemdús The Hurricane-je volt, majd felcsendült az új EP, valamint a turné nevét adó, igazán epic Masters of Destiny is. Itt még nem ért véget az új zenék bemutatója, hiszen jött a legújabb kislemezes dal, a One Second, illetve előtte eljátszották a Let’s Dance című nótát, ami hivatalosan még meg sem jelent. Ezt követően belefért még egy gitár- és dobszóló is a programba, valamint egy utolsó, hosszú slágeres blokk, olyan remek számokkal mint a Hands of Gold, a Not Enough, az “ugráltatós” Don’t Let Go és The Gathering, végül ismét egy személyes kedvencem, a Fire With Fire, illetve már megszokott zárásnak tekinthető We Are The Others.

Megérte három és fél órát fagyoskodni ezért a zenekarért, hiszen annyira odatették magukat, hogy csak úgy zsongott az energiától ez a kicsi klub. Annyira átjött a banda lelkesedése, hogy hiába ment el a hangom és alig éreztem már a lábaimat, egyszerűen nem tudtam nem ordítva énekelni és ugrálni az utolsó számig. A tagok nem csak a bíztatásban tették oda magukat, hanem teljesítményileg is: Charlotte, amellett hogy az egyik legkarizmatikusabb előadó a mai metál színtéren, évről-évre egyre jobban énekel. A billentyűs Martijn általában a színpad jobb hátsó sarkában húzódik meg, ám amikor nem volt épp dolga, ő is előre jött néha. Otto szintén – basszusgitárost nem sűrűn látni ennyit mozgolódni, és ő ugye az éneklésből is kiveszi a részét, ahogy most már a gitáros Timo is, de előtte azért párszor leolvasztotta az arcomat a csodás gitártémáival. A már nem is olyan újonc Joeyt most volt alkalmam először látni élőben a dobok mögött, és számomra ő volt az est legnagyobb meglepetése, hiszen még totál laikus szemmel is rendkívül szórakoztató volt a játéka. Mellesleg, hála neki, tizennégy év koncertre járás után végre tudtam szerezni egy dobverőt is szuvenírként. 🙂

Azt már lehet tudni, hogy nemsokára jön az új album, és lesznek még a jövő év elején koncertek, de hogy Magyarországra mikor látogat el ismét a Delain, az egyelőre kérdéses. Ami viszont biztos, hogy ha jönnek, én ott leszek az első sorban.

Számlista:

Intro

1. Invidia
2. April Rain
3. The Glory and the Scum
4. Get the Devil Out of Me
5. Suckerpunch
6. Burning Bridges
7. The Hurricane
8. Masters of Destiny
9. Let’s Dance
10. One Second
11. Combustion (Timo & Joey interlude)
12. The Monarch/Hands of Gold
13. Not Enough
14. Don’t Let Go
15. The Gathering
16. Fire With Fire
17. We Are The Others

Képek: Tepliczky Péter

Szerző

Misplaced

Szerkesztő

Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.

Korábbi cikkek

• Albumkritika2021-08-28Leprous: Aphelion (2021) – Koncert- és albumkritika
• Esemény2021-06-19A livestreamek alfája és omegája – Epica: Omega Alive
• Esemény2021-04-17Leprous – Bilateral & Coal (Live)
• Albumkritika2021-03-01Epica – Omega (2021)