Oldal kiválasztása

A Carnival Row trailerében volt valami igazán megkapó fantasy vonal, amihez egy jó adag steampunk látványvilág is asszisztált, és annak ellenére, hogy a két főszereplőt kicsit sem szívlelem, mégis bepróbálkoztam az Amazon Prime legújabb sorozatával, sajnos.

Miután felfedezték a tündérek mitikus világát, az emberiség hadjáratokat indított kincseikért, és a háború olyan szörnyűséges volt, hogy mindent és mindenkit felemésztett, azóta pedig a tündérek varázslatos világát a Pact uralja, akik kíméletlenül lemészárolják őket. Vignette (Cara Delevingne) bár szintén menekülne szülőföldjéről, inkább segít a többieknek elmenekülni egy hajón, amivel Burgue-be menekülhetnek, de ott éveken keresztül kell szolgálniuk másokat, hogy kifizessék az utazással járó tartozásukat. Egy ilyen menekülő akció során azonban már Vignette is kénytelen elhagyni otthonát, de sajnos ez is kevés, hogy elmeneküljön a borzalmak elől.

Philo (Orlando Bloom) nyomozóként dolgozik Burgue-ben és a mitikus lények elleni támadásokat igyekszik felderíteni, ám nincs könnyű dolga, mivel a menekültek nem szívesen beszélnek egy emberrel, míg munkatársai lenézik, mert a bevándorlók szerintük semmire sem valók, és jobb, ha csak fogynak. Philo azonban katonaként szolgált a tündérek oldalán a háborúban, és hisz abban, hogy mindenkinek joga van élnie, és senki sem érdemel ilyen bánásmódot.

Én nagyon-nagyon szerettem volna, ha a Carnival Row-ból egy jó kis fantasy és steampunk keverékű széria alakul ki, de rendkívüli módon csalódtam az első epizódban, annak ellenére, hogy közben meg a társadalomkritikai szál nagyon is tetszett. Az a baj, hogy minden durvaság, erőszak és persze szex jelenet (mert hát több is kell egy egyórás epizódba) nem szólt másról, csak hogy minket nézőket sokkoljon, és bár még az elején az erődben való menekülés nyomatékosította a tündérek lehetetlen helyzetét, utána már minden csak az explicit erőszak arcunkba tolásáról szólt.

Ráadásul kaptunk egy borzasztóan erőltetett szerelmi szálat két olyan színész között, akiknek sem tehetsége nincs, sem egymás közötti kémiája. És egy óra alatt sem sikerült egyikőjüket sem megkedvelnem, pedig azért elég könnyű engem levenni a lábamról, és ugyanez a helyzet a mellékszereplőkkel is, egyszerűen az epizód vége után elhalványultak bennem, mert semmi maradandót nem tudtak letenni az asztalra.

Ugyanakkor meg nem lehet nem észrevenni a sorozat és a mostani való világ közötti párhuzamot: háború, mészárlás, menekülés, kiszolgáltatottság, megalázás. A széria egyszerűen egy mesebeli világba helyezte át azt, ami most sok országban zajlik, és megmutatta, hogy a leghétköznapibb emberek is mennyire gyűlöletesek, rasszisták és előítéletesek tudnak lenni. És ez még inkább szomorúvá tett, mert nagyon szeretem az olyan sorozatokat, amik mernek ilyen témával foglalkozni, és azt látom, hogy a Carnival Row készítői még jók is lennének ebben, csak közben meg annyira fan-service irányába mentek el, hogy felfordul a gyomrom.

CarnavalRow_Ep101_D20_JT_0032.RAF

Szomorú vagyok, és picit tanácstalan is, mert egy rész jót kívántam ennek a sorozatnak, másrészt tetszik ez a társadalmi kritika, de nem vagyok benne biztos, hogy a sok negatívum mellett képes vagyok tovább nézni a szériát.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.