Talán ezt az anime filmet vártam legjobban a tavalyi év folyamán és sajnálom, hogy most értem rá, hogy cikk szülessen belőle. Mert hölgyek és urak, kedvenc párbajozónk és fáraónk újra feltűnik színen, kissé nagyon feltuningolt kinézettel.
A történet időben az eredeti sorozat vége után játszódik; majd egy éve, hogy a fáraó (vagy ahogy magyarban ismertük, Yami) visszatért a túlvilágra. Yugiék és a többiek immáron végzősök a középiskolában, és nagyban gondolkodnak a jövőjükről – a korábbi kalandok után. Kaiba eközben megszállottan próbálja megfejteni az ikonok rejtélyét, és szinte már mániákusan hisz abban, hogy az a Yugi, aki jelenleg van az képtelen lett volna Atem (a fáraó eredeti neve) nélkül legyőzni. Ám a gonosznak megint nem rendeltek el pizsamaosztást, és fel is tűnik egy titokzatos fiú, Aigami képében – aki látszólagos kedvessége ellenére bosszút akar állni a fáraón, aki szerinte tönkretette világukat.
A film megnézése után az egyik szemem sírt, a másik pedig nevetett; vicces volt újra látni Yugiék kalandjait – nem kicsit újraszínezett és kreált grafikával -, Kaibánál meg megszoktam, hogy van egy mániákus oldala, szerencsére még mindig ott van mellette Mokuba, hogy érzelmileg vissza billentse a helyére. Az egyedüli bajom kimondottan a főgonosszal volt; Pegazushoz, vagy uram bocsáss Marikhoz képest olyan harmat gyengére sikerült ez a srác, mint annak a rendje – jó, persze lehet sejteni, hogy más mozgatja a szálakat a háttérben, de akkor is.
Ami ellenben nagyon jól lett bemutatva az Yugi; annak ellenére, hogy ő is remek párbajozó, aki mindent megtenne szeretteiért – vagy bárkiért, akit másvilági lények fenyegetnek -, most megvoltak azok a pillanati, hogy gyengének és elhagyatottnak érezte magát a Fáraó nélkül – aki viszont látta az eredeti sorozatot tudhatja, hogy Yaminak is megvoltak a nehéz pillanatai Yugi nélkül – de mindketten képesek voltak ezen felülkerekedni. Jó volt új köntösben (hehe) látni a sötét varázslót, valamint amikor a Mahad is színre lépett teljes díszes pompában – nekem, és talán minden yugioh rajongónak, ott lett felrakva az i-re a pont.
A grafikai újítás valami gyönyörű és méltó a szériához, a szinkronokra se lehet egy panasz sem, valamint azt is jó volt látni, hogy olyan régen látott/alulreprezentált karaktereket is visszahoztak, mint Mukoba vagy Shadi. Persze a legjobban annak örültem, hogy mindenki kedvenc hűséges mágusa is visszatért, csak éppen teljesen új (vagy inkább, régebbi?) köntösben.
Valahogy a Yugioh volt az a széria, amit kortól függetlenül is szeretek, és a kisebb mellékvágányok és mélypontok ellenére is egy meghatározó darabja ennek az éteri világnak. Az pedig nem kérdés, hogy Yugi/ Yami az egyik legjobban megalkotott főhős, akinek pedig egy méltó visszatérése volt ezen film révén.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
