Kevés olyan felemelő élmény van bármely filmszerető ember életében, mint amikor régi nagy kedvenceket, filmklasszikusokat újra a nagyvásznon láthatunk. De ebben az élményben volt részem akkor, mikor lehetőséget kaptam a Terminátor 2 – Az ítélet napja sajtóvetítésén megnézni 3D-re modernizált, digitálisan felújított – ám eredeti szinkronos változatát. Megérte.
A történet szerint tíz évvel az első terminátor érkezése után, újabb két terminátor érkezik a jövőből. Az egyik, az alakváltó T1000-es (Robert Patrick), hogy végezzen a fiatal John Connorral (Edward Furlong), az ellenállás jövendő vezérével, a másik pedig, az átprogramozott T101-es (ki más, mint Arnold Schwarzenegger), hogy megvédje őt. Hogy melyikük jár sikerrel, az már történelem.
Mit is mondhatnék. A színészi játék továbbra is méltó nagy híréhez. Schwarzeneggernek továbbra sem kellett terminátorként lejátszania az emberi érzelempaletta teljes skáláját, de hiteles volt, mint gépember. Edward Furlong változatlanul a valaha kamera elé állított legjobb John Connor. Meglátjuk, tartja-e a szintet majd a Terminátor – Sötét végzet során is, vagy szégyent hoz önmagára. A Sarah Connort alakító Linda Hamilton játéka pedig továbbra is az egyik legvagányabb akcióhősnőt kelti életre, akit valaha vásznon láthattunk. Valódi badass az anyatigris alakítása, amihez foghatót talán csak Sigourney Weaver hoz az Alien 2-ben.
Ami a digitális felújítást és a 3D-re alakítást illeti, azzal lenyűgöző munkát végzett a stúdió. Nem mondom, hogy ez képes még többet hozzáadni ehhez a klasszikushoz, viszont azt, ami van, nagyon jól kiemelte. A digitális 3D abszolút természetesen hatott a vásznon, és bár már a maga idejétől kezdve látványmozinak számított a Terminátor széria, ezúttal a XXI. századi lehetőségekkel felturbózva tette ezt. De persze, kissé szkeptikusan – és egy kevés cinizmussal a modern látványfilmek iránt – a Terminátor 2-nek még nem kellett a csúcsra járatnia a CGI-t ahhoz, hogy örökre beírja magát a filmtörténelembe, hiszen még azzal az alkotói szenvedéllyel és eszköztárral készült, ami ezt anélkül is képes megtenni, hogy a készítők túl nagyot mondanának. Nem kellett még több, gyorsabb, nagyobb és hangosabb. A Terminátor 2 úgy volt bombasztikus, hogy valóban robbant. És ez a mai napig elég neki.
De amire most először, mozivásznon, kritikára szemlélve az alkotást mégis felfigyeltem, az az, hogy túl azon, hogy milyen élvezetes és valódi, javarészt valóságban komponált, épp ezért még hús-vér akciójeleneteket nézni, az az, hogy 28 évvel a film készítése után is milyen döbbenetes mértékben helytállóak a társadalomkritikai megnyilatkozásai, mint például, hogy csak egy gép képes maradéktalanul és megbízhatóan megfelelni egy jól működő szülő szerepének, ebben az őrült világban. Ez sok szempontból elemezhető, de egyik szempontból sem kevésbé igaz és kevésbé keserédes megállapítás. Talán emiatt is olyan időtálló a Terminátor, még ha az azt alakító színész természetes módon nem is az.
Azért, hogy egy hibát is felsoroljak e méltán nagyhírű remekműben, az mégiscsak az a naiv logikátlanság, amivel az akciójelenetek során itt-ott a néző szembetalálkozik, például, hogy miközben a T1000-es karddá alakított karjával szurkál a liftbe, Sarah Connor felfelé irányított kézzel, állva lövöldözik rá ezzel átgondolatlanul és érthetetlenül kockáztatva testi épségét. De kicsire nem adunk.
Összességében tehát a Terminátor 2 épp oly jó, mint volt mindig is, épp oly emlékezetes, mint lesz mindig is, a széria rajongóinak pedig nosztalgikus-euforikus pillanatokat jelenthet újra – vagy épp először! – a nagy vásznon látni az alkotást, talán ebben az életben utoljára, így feltétlen ajánlom mindazoknak, akik nem szeretnek lemaradni a filmtörténeti pillanatokról.
Szerző
“Ha az elme gondolatokra éhes, legyenek éles fogai” – mondja Volys a sárkány a Bamarre hercegnőiben.
Korábbi cikkek
Film2021-12-0410 vidám film déli depresszió ellen
Akciófilm2021-08-24Lőpor turmix (2021)
Évadértékelő2021-08-08Lucifer az Újvilágban – 5. évad kritika
Dráma sorozat2021-06-10Lucifer 1. évad – évadértékelő
