Így kell ezt csinálni, kérem szépen – a múltheti csalódás után szerencsére ismét egy remek epizóddal ajándékoztak meg minket az Odaát alkotói, úgyhogy a számításaim bejöttek, hála Robert Berensnek. Ugyan most sem haladt olyan sokat a cselekmény, mégis annyi minden történt, hogy őszintén szólva időm sem volt ezen gondolkodni egészen addig, amíg le nem ültem megírni ezt a kritikát.
A hős csapat azután sem pihenhet, hogy a rakoncátlankodó szellemcsapatot helyre tette, hiszen a Pokol még mindig nyitva áll Chuck intézkedéseinek hála, és csak úgy törnek elő a lelkek, testek után keresve. A helyzet olyannyira súlyos, hogy Rowena (Ruth Connell) eredeti varázsigéje, valamint a Belfegor (Alexander Calvert) által kivetett pajzs sem segít hosszú távon, így valami mást kell kitalálni. Sam (Jared Padalecki), Dean (Jensen Ackles) és Castiel (Misha Collins) ismét összeáll a démonnal és a boszorkánnyal, és a következő tervet eszelik ki: míg Belfegor és Castiel lemennek a Pokolba, hogy megszerezzék Lilith egy elrejtett fegyverét, amivel vissza tudják lasszózni a szellemeket az eredeti helyükre, addig Rowena, Sam és Dean a felszínről varázslattal betapasztják a földben keletkezett hasadékot. De kár, hogy a lehető legrosszabbkor törnek felszínre olyan információk, amik veszélybe sodorják a tervet…
Azt hiszem, azt korábban sem titkoltam, mennyire imádom, amikor a karakterek egy csapatként dolgozva rúgnak segget, úgyhogy számomra ez a rész igazi csemege volt. Nincs minden tag kibékülve egymással, viszont az ilyen szituációkban minden nézeteltérést félre tudnak tenni és közösen keresnek megoldást a problémára. Ezúttal is megvolt mindenkinek a saját szerepköre, és minden személynek ugyanolyan fontos volt a ráosztott szerepköre. Pont emiatt érte olyan nagy csapás az alakulatot, amikor felborult a rendszer. A bevetett csavar egyik fele ezúttal is várható volt, de ez közel sem jelenti azt, hogy nem ütött, sőt, még fájdalmasabb volt, mint valaha – aki látta az epizódot, tudja miért mondom ezt.
Végül ismét nem mehetek el Rowena mellett, akinek már korábban is dicsértem a karakterfejlődését, de a The Rupture-ben teljesedett ki igazán az ő története. Egy rendkívül erős, de opportunista és hedonista boszorkányból egy segítőkész barát lett, aki a változás után is megmaradt ugyanolyan furfangosnak, amilyen volt – most pedig a világért meglépte a lehetetlent. A Sammel folytatott beszélgetése a kriptában egyszerre könnyfacsaró és felemelő, Ruth Connell hatalmasat alakított az egész epizódban, de a szóban forgó jelenetből hozta ki a maximumot.
Most egy hét kihagyás következik az ünnepek miatt, azután pedig az előzetesek alapján (legalábbis egy ideig) visszatérünk a Monster of the week felálláshoz, ami talán ennyi izgalom után nem is olyan nagy baj.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback