Avagy az a szerepjáték, amit a játékosközösség egyik fele nagyon szeret, a másik fele máglyán égette meg az alkotó stábbal együtt. Bizony, roppant neve ellenére a Final Fantasy XIV online egy eléggé megosztó jelenség az MMO-k világában.
Miután kiválasztottuk milyen faj és harci osztály képviselőjének akarjuk hősünket, a három központi város egyikében találjuk magunkat Eorzea földjén. Egy idő és a gonoszokkal való harcok után kiderül, hogy mi vagyunk az ún. Warrior of Light, akit egy hatalmas kristály választott ki, hogy más bátor kalandorhoz hasonlóan mi is a jó ügy érdekében fellépve harcoljunk a gonoszok ellen, akik rég elfeledett veszedelmeket akarnak visszhozni a világba -a primalokat. Tehát sok epikus harc, megrengető titkok és töménytelen mennyiségü párbeszéd áll elöttünk – az utóbbi azonban hagy némi keserű szájízt.
Ugyanis ha szereted minél hamarabb skippelni az npc-el való párbeszédeket, akkor sajnos ez nem a te játékod; itt ugyanis minden egyes szövegbubit végig kell olvasni (hasonlóan a Secret World Legends-hez), mert csak akkor ismerjük a már előre sajnos kiszámítható – ennek ellenére még valamilyen szinten érdekes – fő cselekményszálat. Ráadásul annyi interakció van benne, hogy a Bioware–el is kezet rázhatnak az alkotók. Ötletnek pedig nem rossz, hiszen ki ne szeretné jobban megismerni a világot, a frakciókat és személyeket, de ha az minden egyes kis dolgoknál el van játszva, akkor már eléggé idegesítővé tud válni – emiatt meg a játékidő látja a kárát.
Másik érdekes dolog pedig a harci osztályok és a különféle mesterségek.Itt ugyanis, bár válasszunk egyet a kezdő classok közül, később eltanulhatunk másokat is és ezeket hasonlóan a Skyforge-oz képesek vagyunk folytonosan változtatni. Persze előtte minden egyes eltanult harcstílust külön-külön fel kell húzni a maximum szintre -és külön ruha és fegyver szettek egész arzenálját kell betárolnunk. A foglalkozásoknál (szakács, horgász, botanikus stb.) ugyanez a felállás, annyi különbséggel, hogy ott nem harcokkal növeljük az xp-t, hanem verejtékes munkákkal, úgy mitn a fegyver/páncélkészítés, főzés vagy éppen a horgászat vagy az alkimia.
A játszható fajok érdekesek a világban, bár egy-kettőn nagyon is érződik, hogy fétiselem – mint például a Shadowbringer kiegészítőben nemrégiben behozott szexi nyuszilány külsejű Viera faj -, de persze ezek az elemek annyi másik szerepjátékban visszaköszönnek (Blade&Soul, Tera, a már megszűnt Scarlet Blade stb.), hogy ez a veteránabb játékosokat meg sem lepi. Csípheti a szemüket, de nem lepi meg. A pedig már korábbi játékokból ismert, voltaképpen ősöreg Final-fajok (elezen, lalafel) pedig elmaradhatatlanok ebből a világból.
A harcok, küldetések mennek a megszokott mederben, a szokásosak mellett vannak az ún Fate helyzetek, amik megadott pontokon lévő, időre menő küldetések ahol vagy x számú lényt kell leölni, vagy egy nagyobb bosst – de ezzel sem tudtak újat felmutatni.A grafika nagyon szép, bár olvastam eléggé vicces – ámde jogos – vélemény nyilvánításokat olyanokról is, hogy az elf fajt reprezentáló, csak itt elezen-nek nevezett nép képviselői arci s fizikai jellemzői sokkal inkább emlékeztetnek valamelyik dungeon ijesztő főellenségére, semmint egy szerethető játékos karakterre.
Bár még mindig él a havi fizetéses tagság, azt tudom mondani, hogy az nem annyira komoly ár ahhoz az élményhez képest, amit a FFXIV képes nyújtani. Jó, összetett történet, látványos harcok és nagy kalandok – ahogyan azt egy Final Fantasy nevet viselő játéktól lehet várni.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
