Blake Crouch: Hamis emlékek

Hú, de régen írtam már könyvről! Végre azonban újra sokat olvasok magamhoz képest, ráadásul még sikerül is jó könyveket kifognom, ami még inkább meghozza a kedvem. Ilyen volt ez a könyv is, nagyon izgalmasnak és menőnek érkezett, én pedig azonnal ugrottam is rá.Történetünk a mai társadalmunkban kezdődik, mikor is felüti a fejét egy nagyon különös betegség, a HÉSZ vagyis a hamis emlék szindróma. Bizonyos emberek egyik pillanatról a másikra elkezdenek a leélt életük mellett emlékezni egy másik életre, amit szintén leéltek. Tudják, mi történt ténylegesen velük, de a másik életük ugyanannyira megtörténtnek és valóságosnak tűnik. Ebbe sokan beleőrülnek, és nem ritkák az öngyilkosságok sem. Azt egyenlőre nem lehet megállapítani, hogy a HÉSZ fertőző-e, de általában ha felüti a fejét valakinél, akkor a környezetében élők közül is sokan HÉSZesek lesznek. Ilyen ügyekkel foglalkozik Barry, a nyomozó, akinek feltűnnek egyre furcsább összefüggések a hamis emlékek és az igaziak között, és elkezdi jobban beleásni magát a témába. Eközben pedig Helena, a kutató azzal foglalkozik, hogy feltalálhasson egy széket, ami megőrzi az emlékeket, meggyógyítva ezzel az alzheimer-kóros édesanyját.

Fuhh, egy jó kis disztópiás sci-fire mindig nyitott vagyok, ez pedig a kategóriának egy nagyon jó darabja. Egészen érdekesen és könnyeden indul, de ahogy haladunk, egyre komolyabb és sötétebb lesz, a vége felé pedig már igazán durva. Nagyon szeretem az ilyen szépen felépített, exponenciálisan durvuló sztorikat, főleg, ha van benne egy kis időutazás, egy kis elmével babrálás, rejtélyek, ez a könyv pedig pont ilyen. Végig nagyon izgultam és élveztem a sztorit, sosem tudtam pontosan kitalálni, hogy mi következik, egyáltalán nem lett egy percre sem kiszámítható.

A karakterek is nagyon szépen lettek felépítve, eleinte nem nézünk ki belőlük sokat, szinte már beleférnek egy-egy sztereotipikus kategóriába – a zsaru, akinek tönkrement az élete, és most olyanba ássa bele magát, amibe nem kéne, a tudósnő, akinek az élete rámegy egy ötletre, ami kicsúszik a kezéből, a fiatal, gazdag, különc zseni -, de ahogy fejlődik a történet, nagyon részletesek és érdekesek lesznek. Szerethetővé és érthetővé válnak a cselekedeteik, a gondolataik megismerése során, és ahogy durvul a történet, egyre félelmetesebb belegondolni, hogy miket élnek meg, és ez hogy hat az elméjükre és az élethez való hozzáállásukra.

Ami viszont még jobban tetszett, az a világ, amit bemutat. Habár ez tulajdonképpen a mi világunk, félelmetese belegondolni, mennyire valós és lazán elképzelhető az a szituáció, ahogyan az országok reagálnak, amikor a kezükbe kerül a könyv által felvázolt hatalmi eszköz. A nagy skála mellett pedig azt is remekül mutatja be az író, hogy ezek az emlékhullámok hogy változtatnak meg és tesznek tönkre életeket. Látjuk a hatást nagyban és kicsiben is, és mindkettőnek tudunk is hinni.

Szerettem volna többet írni a történetről, de nem szeretném lespoilerezni az igazi lényegét, mert tényleg sokkal élvezetesebb, mikor még nem tudjuk, mi is áll a dolgok hátterében. Annyit mindenesetre elmondhatok, hogy végig nagyon élveztem, és ha szeretitek az idővel babrálós, disztópiás, kissé sötét, de nagyon érdekes sztorikat, akkor szerintem élvezni fogjátok.