Oldal kiválasztása

Meg kell hagyni, nehezen viseltem anno, hogy véget ért A férjem védelmében (akármennyire is kissé laposra sikeredett a zárás), de a spin-off, ami Diane Lockhartra fókuszál rendkívül felcsigázott, aztán jött a pilot, meg az első évad, és már itt is a második évad, amit egyszerre imádok, és kicsit nem értek.

Egy temetés fenekestül felforgatja a Reddick, Boseman, & Lockhart ügyvédi irodát, mivel az egyik névadó partner távozott, és így pont a húzónév kerül ki az ügyvédi iroda mögül, de szerencsére Diane (Christine Baranski) egy ravasz megoldással megoldja a problémát, ám azt nem veszi észre, hogy míg munkájában egyre ügyesebb, addig valahogy kicsúszik a lába alól a talaj. De nem csak Diane érzi ezt, a világ fenekestül felfordul, az ügyvédek hátára célkereszt kerül, miközben egy olyan elnök árnyékában dolgoznak az országban, aki folyton botrányt kavar, miközben mindent megtesz annak érdekében, hogy nehogy lelepleződjön.

Amennyire imádtam a jogi részeket A férjem védelmében, annyira rajongok most a Diane védelmében állandó politikai kikacsintásáért – mit kikacsintás, ebben fortyog minden epizód! Köztudott tény, hogy a sorozat készítői utálják Trumpot, és amit a második évadban művelnek az egyszerre zseniális és félelmetes. Zseniális, mert tényleg minden tényt előszednek, és nem hagyják eltussolni a dolgokat – igen, ez kőkemény aktuálpolitika – eközben pedig félelmetes, mert igaz, és ahogy az eltusolás, a hazudozás és gyűlölet mindennapivá válik, na, akkor van igazán miért félni.

Diane is pont ebbe süppedt bele, a kilátástalan harcba és önsajnálatba, addig a pontig, amíg rájött, hogy nem lehet csak nézője az életnek, nem lehet csak félig benne, mert ez az ő élete is, az ő cége, az ő országa, és az ő kormánya, és csak egy mód van arra, hogy ezen változtasson.

Ugyanakkor az évad nagy részében pont emiatt kicsit kisiklott Diane karaktere, aminek én személy szerint nem örültem, de utólag látva, ez bizony tudatos lépés volt a készítőktől. Ugyanakkor így helyett kaptak a többiek is, az új partner, Maia Rindell (Rose Leslie) botránya, és Lucca (Cush Jumbo) személyes élete is.

Összességében nagyon élveztem az évadot, és sokszor a könnyem is kicsordult a nevetéstől, miközben a gyomrom dobott pár hátra szaltót a politikai környezet fojtogató és abszolút megsemmisítő ereje miatt. Szomorú látni egy nagy nemzet kínlódását és bukását egy rossz elnök miatt.

Bár hasonló tematikájú, mégsem pont ilyen sorozat volt Az elnök emberei, ám a második évad végén, a megboldogult Dolores Landingham mondta az elnöknek: azért mert valami nehéz, még nem ok arra, hogy feladd és kiszállj!”

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.