Bár a 2007-es nagyobb visszhangot kapott, szerintem méltón meg kell emlékezni az 1988-as elődről is, már csak azért is, hogy bepillantást nyerhetünk abba, hogy milyen szemmel látták akkoriban ezt a fajta mentalitást.
A történet adva van: Tracy (Ricki Lake) – akit csak nagyon jó indulattal lehetne kövérnek hívni ebben a verzióban – egy tipikus tini lány a hatvanas években; hatalmas hajkoronáját tonnányi akk tartja egyben, valamint imádja a táncot, elsősorban a Corny Collins Show-t. Miután lehetősége adódik rá, elmegy legjobb barátnőjével Penny Pingletonnal (Leslie Ann Powers) a meghallhatásra, ahol táncpartnerével Fenderrel (John Orofino) karöltve nevetve legyőzik a helyi királylányt Amber Tussle-t, és Tracy nagyon hamar közkedveltségnek örül. Azonban Amber és rasszista szülei (Debbie Harry és Sonny Bono) duplán nem örülnek ennek, hiszen Tracy nem az elfogadott “méretben” riszálja magát, valamint harcol a feketék jogaiért.
Nagyon érdekes volt Edna szerepében Divine-t látni (innen már tudtam, hogy miért volt a Travolta ötlet is a 2007-ben), nagyon vicces volt egybe érdekes is, hogy az újabb hoz képest sokkal kevésbé volt passzív a hozzáállása Tracy dolgaihoz és a nyelve is vitriolosabb lett másokkal szemben – de ez úgy a szereplőgárda jelentős részére szintén elmondható. Sokkal több a gesztikulálás, meg kicsit persze rámenősebbek a dolgok. Kezdve azzal, hogy Tracy Linkhez vonzódik, azért mégiscsak képes Fender-el csókolózni.
Mondjuk voltak olyan felesleges jelenetek is, mint amikor Amber kiütését Velma premier plánban nyomja ki – nem tudom, itt mire gondolhattak a készítők, de nekem erről a Spárta a köbön vagy akármelyik förmedvény ezen jelenete jutott az eszembe. Érdekes még, hogy egy szereplő megmaradt a későbbiekben is, csak más körben; Jeff Stiller aki a 2007-ben Mr. Pinky-t alakítja, a 88-as verzióban játsza Wilburn-t, Tracy apukáját.
A többi karakter is másabbnak hathat ismerve a 2007-es utódot: eleve Tracy sokkal, de sokkal magabiztosabb (“Im big, blond and beautiful”), Link is ahelyett, hogy az éppen kezdődő karrierjére figyelne, teljesen elvarázsolja Tracy és hajlandó vele elmenni a tüntetésre és hangoztatni a véleményét. Penny és Seaweed kapcsolata is sokkal “forróbban” indul, és Penny szülei (Jo Ann Havrilla és Doug Roberts) is legalább olyan durva bigottak – ha nem jobban -, mint a későbbi filmben
Ehhez a filmhez képest azt tudom mondani, hogy a 2007-es Hajlakk sokkal, de sokkal visszafogottabb hangot üt meg. Pedig az ember valahogy azt képzelte, hogy a mai filmek sokkal többet mondhatnak ki, mint a régebbiek, de nálam pont ez volt az egyenes cáfolása ennek. Ha valamihez kéne hasonlítani a 88-as filmet, olyan mint Cindy Lauphernek a “girl wanna had fun” klipje, hiszen itt is az idősebb generáció szembesítve van azzal, hogy csemetéik már egy másik korban nőttek fel, más képzelnek el maguknak és a jellemük és stílusuk is úgy változik, mint a szélrózsa – ebben lehet az is közrejátszik, hogy nagyjából egyidőben készültek, egyazon felfogás hullámait meglovagolva.
Akár látták, akár nem a 2007-es filmet, ezt a darabot mindenképpen érdemes megnézni, mert szórakoztató, informatív és nem utolsó sorban élvezhető.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
