Ebben a cikkben egy nem mindennapi kötetről olvashattok nálunk. Ez pedig nem más, mint Nagy Karolin: Nem lesz ebből kalamajka, van nála egy balalajka címet viselő felnőtteknek szóló verses, színezős-kikapcsolós, relaxációs és nem kevésbé humoros kötete.
Köszönjük a bizalmadat, Karolin, megtisztelő, hogy olvashattam a kötetet, amelynek bizony sikerült kiszakítania a szürke hétköznapokból.
Na de csapjunk is bele a mókába! Kezdésnek pedig rögtön egy kérdés: Mégis mi ez a cím? Amikor először megláttam, bizony meregettem ám a szemem, majd mosoly terült szét az arcomon, végül pedig akaratlanul is elkezdtem nevetni, mondván, hogy ez nem lehet komoly. Majd következett az alcím – Egy vidám könyv felnőtt színezőkkel a benned élő önfeledt gyermeknek –, és tényleg. Ez a könyv valóban vidám és valóban vannak benne színezők, bár, hogy minden egyes szava a gyermeki énemhez szólt volna, abban nem vagyok biztos, viszont kétségtelen, hogy a vidámságot már a címével elkezdi kihozni vagy épp beleültetni abba, aki a kezébe veszi.
Ahogy Karolin az előszóban is leírja, egyik célja a nevettetés. Nos, én már az előszónál is jókat mosolyogtam. Van benne egy teszt, amivel mindenki meg tudja állapítani, hogy ez a könyv neki való-e. Amikor végeztem a teszttel, hát bizony itt is vigyorogtam egyet. De amikor elkezdtem olvasni a verseket és a rövid írásokat, olykor erős késztetés volt bennem, hogy ne simán vinnyogva nevetgéljek, ugyanis a szövegek viccesek, megmosolyogtatóak és igen, van hogy abszolút abszurdra sikerültek.
Egyik kedvencem, a Károly az OTP-ben címet viseli, aminek nagyon tetszett a ritmusa, a pattogása, a lendülete. A legtöbb versnél Karolin nagyon figyelt a rímekre és a ritmusra, ami szerintem nagy előny, hiszen így sokkal szívesebben, gördülékenyebben olvassa az ember. Ahogy már említettem, olykor abszurd, vagy éppen akadt olyan is, ami annyira nem jött át nekem. Egy-egy beszúrt mondat picikét dagályos volt vagy éppen nekem túl abszurd, néhol egy kicsit erőltetettnek(?) is éreztem, mintha azért lenne ott valami, hogy kijöjjön a rím, de igazából ez nem baj, mert lehet, hogy másoknál meg pont az fogja elvinni a pálmát.
Persze el kell mondanom azt is, hogy olykor kerültek bele vulgárisabb kifejezések – az erősebbek ki vannak csillagozva (imádtam ezt az öncenzúrát) –, de szerencsére ebből kevés volt. És ez az a dolog, ami miatt nem mindig éreztem, hogy a bennem élő gyermeknek szól a teljes kötet. Úgy gondolom, ez a könyv ízig-vérig annak a felnőttnek szól, aki szeretne egy kicsit kikapcsolni és elvonulni a világ zajától, aki azt mondja, hogy „Úgy döntöttem, elég volt a felnőtt életből, ha kerestek a bunkimban vagyok, színezek.”
És ha már színezés, térjünk is át a rajzokra. Az illusztrációkat Juhász Endre készítette. Őszintén megvallom, hogy az ő stílusa annyira nem az én világom. Az én ízlésemnek zsúfoltak ezek a rajzok. Talán egy letisztultabb formában közelebb állnának hozzám, de mivel ez megint csak ízlés kérdése, ezért nem mondom, hogy ugyan változtassátok meg őket. Már csak azért sem, mert a rajzok teljesen jól illeszkednek a kis történetek stílusához, vagyis viccesek és jó pofák. Néha fogtam is a fejem, és csak nevettem, persze ez sokkal inkább egy pozitív reakció volt részemről, mint negatív.
Összefoglalva jó szívvel ajánlom ezt a kis könyvecskét a kikapcsolódni és nevetni vágyó felnőtteknek. Bízom benne, hogy másokra is hasonlóan pozitívan hat majd. Ja igen, és Karolin a végén már be is harangozta a következő kötetet, amelynek nem kevésbé vicces címet talált.
Összességében 90%-osnak érzem a könyvet, de ez is valahol egy paradoxon, mert pont így, nem teljesen tökéletesen az igazi.
Szerző
