Sokan azt mondják, hogy Morrowind és a Skyrim (dovahkiin, dovahkiin!!) után az Elder Scrolls Online egy visszaesés volt a legtöbb tekintettel – én azonban nem vagyok ezzel egy véleményen.
Történetet tekintve pár évszázaddal a Skyrim történései előtt vagyunk, éppen abban az időben, amikor kis világunk népei három frakcióba tömörülnek és megállás nélkül gyepálják a másikat. Persze, nekünk mint játékosnak is a saját frakciónk a fontos, de mit jó főhősnek, népeken átivelő problémákat kell megoldanunk – legyenek azok a mély álmukból felébredt sárkányok, vagy gonosz nekromanták, esetleg halálos betegségek. A kezdőhely változó az újak számára, most a legutóbbi kiegészítő, az Elsweyr khajit nép földjén vagyunk, ahol eléggé nagy bajok vannak; nem elég, hogy megalomán királynő erővel vette át az uralmat Rinmen városa felett, még az eddig elzárt sárkányok is visszatértek; valamint a holtak sem képesek csendben a kriptájukban porosodni – inkább feljönnek a felszínre és kergetik az élőket.
Én külön örültem annak, hogy bár már volt korábban egy sorcerer karakterem, az Elsweyr-el végre behozták a kedvenc harci osztályomat: a nekromantát. Egy igazi kriptaszökevény, aki nem csak a holtakból képes hasznot húzni, hanem megfelelő képességek behozásával (és az adott fegyverével) képes decens supportá válni egy csapat számára. Az pedig csak külön hab a tortán, hogy nincs se fegyveri se páncél megkötés a classok számára; necroként, egy mágusként simán rohangálhatsz nehéz páncélban, templarként pedig íjjal vagy akár tőrökkel nyársalhatod fel az ellent. Itt tényleg csak az ízlés szab határt a classoknak – kicsit hasonlóan az Archeage class buildjeihez.
A képességek pedig olyanok, hogy voltaképpen mindenhez külön vannak: vannak elsődlegesen a harci osztályok (ennek 3 típusa), de van külön a fegyvereknek egyesével, a páncéloknak – valamint természetesen a népünkből fakadó külön kiváltságokról és a craftolós skillekről akkor még szó sem esett. Persze jól át kell gondolni mire használjuk fel a megszerzett skillpontokat (erősen ajánlott némi extra reményében a világban elszórt skyshardokat vadászni), de az egészben az a legszebb, hogy az adott képességünk ereje nem adott. Hanem minél többet használjuk, annál magasabb szintje lesz, gyorsabban tudjuk használni, kevesebb erőbevetéssel vagy és bikább támadási/gyógyítási rátával. Hova kell a rózsacsokrot dobálni?
A világ megszokottan hatalmas, tele felfedezni való területekkel, értékes kincsekkel és leverni és a falra a kandalló fölé kitevős ellenfelekkel. A sima ellenfelek közül egyszerre több is gond nélkül lepofozható, az olyan ellenfelek ellenben, akiket a térkép egy kedves koponyával jelöl, érdemes hozzá többen összegyűlni, mert nagyon hamar a fűbe/földbe lehet harapni általuk. Az Elsweyr kapcsán külön jók azok a területek, ahol sárkányokat verhetünk le újabb cuccokért, és persze nem kevés xp-ért.
Az egyetlen dolog ami miatt néha mérges vagyok – a kevés számú, ámde meglévő és sokszor nagyon komoly bugok mellett – azt főleg a classomnak köszönhetem; ugyanis a városban alapvetően veszélyes hadakozni – mert megölsz egy csirkét és mindenki a fejedet akarja – de ez a nekromantával olyan, mint egy aknamezőn lépdelni tűsarkúban. Egy rossz gombnyomás és már a fél testőrség a nyomomban van.
Aki még nem csatlakozott ehhez a közösséghez, annak melegen ajánlom az Elder Scrolls Online-t; hatalmas világ, jó és szerteágazó történetvezetés és a szabadság varázsa a harci osztályok tekintetében.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
