Már a pilomustra során sem titkoltam, hogy én bizony a főszereplő, Alan Cumming miatt kezdtem bele a sorozatba, és bár az első rész bájosra sikeredett, valahogy mégsem nyűgözött le. Sajnos ez igaz az egész szériára, ami okkal kapott kaszát – persze ez nem jelenti azt, hogy ne élveztem volna ezt a két évados limonádé krimit.
A híres kriminológia könyvszerző és egyetemi professzor, Dr. Dylan Reinhart (Alan Cumming) segítségét kéri a New York-i rendőrség gyilkossági nyomozója, Elizabeth Needham (Bojana Novakovic), mivel úgy vélik, a férfi könyve lehet a kulcs egy többszörös gyilkossághoz. Reinhart az elején vonakodik részt venni a nyomozásban, mivel esküvőjén megígérte férjének, hogy felhagy az ilyen izgalmakkal, és az írásnak és az oktatásnak szenteli figyelmét. De a vére csak nem hagyja nyugodni, így segít felgöngyölíteni az ügyet Needham nyomozónak, miközben egy érdekes barátság is kialakul kettejük között.
Persze ahogy az lenni szokott, a páros hamar igazi párossá válik, és Reinhartot egyre több rendőrkolléga ismeri el, miközben ő is belefolyik mások életébe, úgy lesz ő is a rendőri kötelék és barátság oszlopos tagja. Persze ehhez nagyban hozzájárult a professzor férje, Andy (Daniel Ings), aki egy igazi szeretetgombóc, és aki sikeres ügyvédi karrier után álmát igyekszik megvalósítani: egy saját bárt akar nyitni és vezetni.
Igen, ez egy limonádé krimi: az ügyek kellően érdekesek és csavarosak, de minden epizód elején biztosak lehetünk a happy endben, legyen szó bármiről, és bár ez talán aggasztónak hangzik, mégis egy rendkívül szerethető és bájos sorozat alakult ki belőle. A kiszámíthatóság nem frusztráló az Instinctben, sokkal inkább megnyugtató, biztosak lehetünk benne, hogy nem hektoliter számban folyik a vér, és a legfeszültebb pillanatokat sem az autósüldözések okozzák.
Egyértelmű, hogy nálam Cumming vitte a prímet, alapból zseniális színésznek tartom, de hála az elfogadó környezetnek, igazán ki tudott teljesedni – biztos vagyok benne, ha húsz éve valaki azt mondja neki, hogy egy országos csatornán főműsoridőben egy meleg nyomozót fog alakítani, aki ráadásul a főszereplő, körberöhögi az illetőt, de végre itt a 21. század! Cumming és Ings között pedig szikrázott a levegő, és pont úgy viselkedtek, ahogy kell: egy párként, akik nem tökéletesek, de igaziak.
Bojana Novakovic színészi játéka közel sem nevezhető maradandónak, ellenben annyira jól a kezére játszik a főszereplőnek, a színésznő annyira tisztában van saját maga korlátaival, hogy ez emeli őt naggyá. Kettejük között remekül működött a kémia és a dinamika, öröm volt nézni a kis apró összezördüléseket, a barátság kialakulását, az elfogadást.
Valahol sajnálom a széria kaszáját, mert most kezdett igazán izgalmas lenni, hogy több hátteret kaptunk a professzorról, és munkájáról a CIA-nál – plusz nagyon élveztem Naveen Andrews, mint korábbi munkatárs színészi játékát –, de valahol meg megértem, sajnos nem volt olyan erős a széria, mint lehetett volna, vérbeli krimiseknek ez igen kevés, és az alap szituáció is annyira klisés, hogy sok új nézőt nem vonzhatott be.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
