Addams family – A galád család

Miről is írjak, ha nincs időm semmi újat nézni vagy olvasni? Hmm, talán egy régi filmről, amit annyiszor láttam, hogy fölösleges újranéznem, pontosan tudom, mi hogy volt benne? Legyen! Mivel már ősz van, nem érdekel, hivatalosan is lehet halloweenes témájú filmekről írni. Úgyhogy jöjjön sokak kedvence, az Addams Family!Addamsék egy tipikus amerikai család… Némi apró különbséggel. Papa-mama-gyerekek, csupa szív, szeretet, csak éppen morbid a humoruk és a hozzáállásuk, imádnak feketét hordani, szörnyeket tartanak háziállatként, és általában halálra rémisztenek mindenki mást. Épp elérkezik a nap, mikor minden évben szeánszot tartanak, hogy kapcsolatba lépjenek a családfő, Gomez (Raul Julia) huszonöt éve eltűnt bátyjával, Festerrel (Christopher Lloyd). Ez az este azonban különleges, ugyanis nem csak sikerül kapcsolatba lépniük vele, de maga Fester ott áll az ajtóban. Gomez persze végtelenül örül megkerült fivérének, de a család többi tagja, főleg a felesége, Morticia (Anjelica Huston) gyanakodni kezd, hogy vajon tényleg az-e a férfi, akinek mondja magát?

Nos, mint láthatjátok, a történet végtelenül egyszerű, de nem is ez a film varázsa. Az igazi kulcsa, ami miatt olyan sokan szeretjük, az a szereplők személyisége és egymáshoz való viszonya. Az eredeti, 1960 körüli sorozat, ami a Charles Addams miniképregényeiből készült, pont a karakterekkel fogta meg a nézőket. Legyenek Addamsék bármennyire is furák és kívülállók, a nézőknek mégis szimpatikusabb volt ez az amerikai álmot parodizáló családkép, mint a tökéletes idill. Emellett annak ellenére, hogy morbidak és rémisztőek, sokkal erősebbek köztük a családi kötelékek, a szeretet, a szerelem, mint a korabeli sorozatokban. Nem arról szólt az összes poén, hogy a házaspár folyton veszekszik, és az az egyetlen fontos dolog, hogy “ki győz” egy adott szituációban. Mindenféle béna drámázás nélkül vicces tudott lenni. Ezeket pedig a film is pontosan így hozza. Ugyanúgy kedves, szeretetteljes, de egyúttal fura, és nagyon-nagyon vicces.

A nőnemű nézők között különösen meghatározó lett Morticia és Wednesday (Christina Ricci) karaktere. Ma is sokan tudnak vagy szeretnének azonosulni a gyönyörű, hűvös, csöndes, de erős és mágikus nővel, akinek tökéletes a családi és a szerelemi élete, vagy a cukinak tűnő, de végtelenül morbid és vagány kiscsajjal, aki mindig kimondja, amit gondol, nem kér bocsánatot, nem akar megfelelni senkinek.

Persze akármennyire is szeretem ezt a filmet, azért én is látom, hogy nem hibátlan. Mivel cosplayeztem Morticiát, kismilliószor végignéztem kockáról kockára, hogy hátha látok valami normális képet a ruháról, így aztán bőven volt alkalmam észrevenni a tökéletlenségeket is. A történet tényleg kicsit túl egyszerű, és azért találunk benne olyasmiket, amik nem következetesek. Például, ha Fester huszonöt éve eltűnt, akkor miért viselkedik vele úgy mindenki, mint egy rég látott ismerőssel. A családban valószínűleg csak Gomez ismerhette, még Morticia sem, a gyerekek meg pláne. Ezzel együtt, Gomez valószínűleg a harmincas évei elején jár, úgyhogy ha Fester huszonöt éve tűnt el, akkor még ő is bőven gyerek volt, de a közös felvételeken már fiatal felnőttek. Van még egy pár ilyen baki, de ezeket akartam kiemelni, mert ez a konfliktus a történet alapja, és ezek a lyukak zavarnak a legjobban.

A színészi játék fantasztikus, a három ikonikus felnőtt szereplő viszi a pálmát, nehéz kedvencet választanom közülük, de talán színészkedés szempontjából Lloyd érdemli az aranyérmet. A Vissza a jövőbe filmek óta imádom a pasast, ebben pedig egy teljesen új arcát mutatja meg, ami nagyon szórakoztató. Ricci tehetsége az első filmben még nem bontakozott ki annyira, de megsúgom, a második részben már sokkal többet szerepel, és zseniális.

Alapvetően szerintem ez egy olyan film, amit vagy imádsz vagy egyáltalán nem érdekel. Ha tudsz azonosulni a világgal, a hangulattal, amit hoz, akkor a kedvenceid egyike lesz, de ha nem, akkor valószínűleg unni fogod. Ennek a filmnek a szépsége nem a sztoriban vagy a konfliktusokban rejlik, hanem a furcsa, halloweeni hangulattal ötvözött már-már nyálasan tökéletes családi körben, ami ebben az esetben állati jól működik. Én mindenkinek nagyon ajánlom, aztán vagy beszippant, vagy nem.