„EEEEEOOOOOO!”
Évek óta járok koncertekre a Budapest Parkba. A hely, a magyar előadókon túl olyan bandákat hozott már el számunkra, mint a Three Days Grace, a Thirty Seconds to Mars, LP, a Sum 41, de sorolhatnám még nagyon sokáig, legyen inkább most elég ennyi. Azonban idén fedeztem csak fel a koncertek utáni bulikat, melyekre a belépés 22:00 órakor kezdődik meg és a Park egészen hajnal 4:00-ig biztosítja a helyszínt, zenét, pultokat és persze a hangulatot is. És milyen jól teszi, így részese lehettem augusztus 24-én éjjel annak, amit én úgy hívok csak, hogy Queen-élmény.
Az első ilyen koncert utáni bulimra barátnőmmel és két szerkesztőtársammal, Buttercuppal és Horával együtt mentünk. Ez pedig nem más volt, mint a Stranger Things sorozat ihlette Stranger Syths retrowave bulisorozat harmadik epizódja, melyről → itt ← olvashatjátok Buttercup élménybeszámolóját.
Amiről viszont most én fogok mesélni, az annak a partysorozatnak a harmadik része volt, melyet egy olyan fantasztikus hangú, méltán elismert és a Bohamian Rhapsody című filmnek köszönhetően újra a figyelem kereszttüzébe került énekesnek emlékére hívtak életre, aki nem más, mint Freddie Mercury, az 1970-ben alakult Queen rockbanda énekese és egyben frontembere, nem mellesleg több számukban megmutatta azt is, hogy milyen jól ért a zongorához.
Szóval nagy reményekkel indultunk útnak, hogy „ma” éjszaka, itt bizony visszarepülünk a múltba és mindent bepótolunk a Queentől, amire születésünk késői időpontjának okán esélyünk sem volt. És milyen jól tettük, hogy nem maradtunk otthon, ugyanis a Freddie Mercury Night III. jó volt. Nem azt mondom, hogy fergeteges, de nem volt rossz, sőt, igazából mi nagyon élveztük.
Azt hiszem, mások is nagy reményekkel indultak neki a bulinak, mert a Budapest Park előtt 22:00-kor egy igen hosszan kígyózó sorral találtuk szembe magunkat. Szerencsére egészen gyorsan haladtunk befelé, és mivel korai érkezők voltunk, így a Park vendégei lehettünk egy Smirnoff shotra. Vagyis Párom igen, mert én nem ihatok alkoholt semmilyen szinten. Ez van, bár hallomásból nem sajnálom, mert úgy hallottam, hogy a Smirnoff melegen nem az igazi.
A buli 23:00-kor kezdődött a nagytánctéren, az azt megelőző egy órás átvezető alatt pedig a Tankcsapda, a Green Day, az Intim Torna Illegál és még sok más együttes zenéjére lehetett táncolni.
23:00 óra előtt a staff elkezdte behatárolni kordonokkal a bulihelyszínt, melyhez tartozott egy óriás kivetítő is a dj pult felett. Ami számomra egyrészt tök pozitív volt, másrészt pedig saját fogyatékosságomnak köszönhetően némileg negatív. Nagyon imádtam, hogy egész éjszaka Freddie-t lehetett látni, ahogy énekel, ahogy éppen interjúzik, de voltak bevágott jelenetek szülinapi buliból, karácsonyról, koncertekről. Bevillantak fényképek, melyeken Jim Huttonnal látható, és természetesen a banda többi tagját sem hanyagolták el, Brian Mayből (gitár), John Deacanből (basszusgitár) és Roger Taylorból (dob) is bőven jutott a bulizóknak, ahogy Mary Austin, Peter (Phoebe) Freestone, Paul Prenter, John Reid és sokan mások is feltűntek a kivetítőn, akiknek mind-mind ilyen-olyan módon hatása volt Freddie életére és munkásságára. És hogy ez miért volt negatív? Csak azért, mert engem a kivetítő olyan szinten beszippantott, hogy alig tudtam elszakítani onnan a tekintetemet.
A zenéért DJ Zolee volt a felelős, aki egészen jól keverte a talpalávalót (nem tökéletesen, de erre később kitérek). Többször lehetett hallani nem csak Queen számokat, de persze 99%-os többségben uralták a nagytánctér birodalmát. A legnépszerűbb számokon túl, mint a Bohemian Rhapsody – melyet határozottan együtt énekelt a közönség –, az A Kind of Magic, a We are the Champions, az Another One Bites The Dust, a Bicycl Race vagy a The Show Must Go On, a ritkábban hallott Queen szerzemények közül is felcsendült pár, amelyekre a bulizók ugyanolyan lelkesedéssel táncoltak, mint az ismertebb dalokra.
Apropó bulizók. Mikor megláttam, hogy lesz Freddie Mercury Night nem gondoltam volna, hogy többségben lesz a fiatalabb korosztály. Gyanítom, hogy a Bohamian Rhapsody film áldásos hatása (is), hogy azt a korosztályt mozgatja meg főleg, akik ugyan nem ezeken a számokon nőttek fel, de a Queen páratlan sokszínűsége megragadja őket, minket is. Ugyan a tánctéren az idősebb korosztály képviselői, akiknek még arra is lehetett anno esélyük, hogy az 1986. júliusi koncerten ott legyenek, voltak kevesebben, de azt le kell szögeznem, hogy a bulizás hevében ők sem maradtak alul a fiatalabb korosztállyal szemben.
Magam részéről két negatívumot fedeztem fel. Egyik, hogy számomra akkor lett volna teljes a mámor, ha egész éjszaka csak és kizárólag Freddie hangját lehetett volna hallani. Egyrészt azért, mert úgy készültem, hogy Queen, de ugye más előadók számai is bekerültek a repertoárba, másrészt pedig aki nem volt elég közel a dj pulthoz, az áthallotta a Retrokert helyszín bulijának zenéjét. Illetve többségében voltak az ismertebb dalok, melyeket inkább ismételtek, és jóval kevesebb olyan dallam hangzott fel, melyet nem kaptak fel a rádiók akkor és mostanság sem. Ezen kívül semmi negatívumot nem tudok, de igazából nem is szeretnék felhozni.
A buli jó volt, sőt nagyon-nagyon jó volt. Olyan emberekkel voltunk egyazon helyen, akik kedvelik a Queen és Freddie munkáját, kedvelik azokat a dalokat és meg merem kockáztatni, hogy többségében a banda tagjait is kedvelik. Én legalábbis igen. Sőt ezt olyannyira fejlesztettem már, hogy szinte az összes magyarul megjelent Queenről vagy épp Freddie-ről szóló könyv is a polcomon lapul.
Szóval már csak annyit fűznék hozzá, hogy figyeljétek a Budapest Park oldalát, eseményeit és ne csak a koncerteket böngésszétek, mert kincsekre lehet bukkanni az éjszakai bulizónában is. A következő Stranger Synth és Freddie Mercury Night egyébként egy napon, szeptember 21-én lesz. 😉
Végezetül pedig itt hagyom Freddie Mercury örökérvényű szavait:
„THE SHOW MUST GO ON!!!”
Szerző
