A harmadik évad befejezése után újabb Stranger Things partyra került sor, mi pedig mikor megtudtuk, hogy a cosplay sincs kizárva, mindenképp menni akartunk. Ránk fért egy kis megborulás, és habár azt sem tudtuk, mire számítsunk, arra gondoltunk, egy kis szórakozás akkor is belefér.Persze a nagy esemény a MondoCon utáni hétvégén került megrendezésre, nekem pedig arra is az utolsó pillanatban készült el a cosplayem, így egy hetem maradt egy jó kis Eleven jelmezre. Nyilván sikerült kinézni magamnak azt a ruhát, amit a plázában viselt, mikor Maxszel shoppingnapot tartottak, és aminek olyan lehetetlen mintája van, amilyen anyagot tuti nem találok. Így várt rám egy hétig tartó munka utáni esti textilfestés, de végül is meglett a gyümölcse, és menő, független Elevenként indulhattam a partiba. Hű társam a bajban, Hora volt a shoppingpartnerem, Max, akinek szintén akadt némi textilfestős dolga, de végül minden szuperül sikerült, és hogy még inkább hozzuk a Starcourt Mall hangulatot, szereztünk egy-egy fagyit is, és megindultunk a Budapest Parkba.
A zenét a Quixotic szolgáltatta, az ígért program pedig egy retrowave party volt, amihez be kell vallanom, nem sokat értek. Utánanéztem az előadó zenéjének, és nem igazán tudtam elképzelni, hogy foguk erre bulizni. Olyan ijesztő, bőr alá mászós dallamok voltak, amikhez a sorozatban is szerencsénk volt, és reméltem, hogy nem erre számíthatunk majd. Szerencsénkre a zenék a sorozatban is felcsendülő fantasztikus retro slágereket hallhattuk, a Queen, Cindy Lauper, Madonna és további nagy nevek számait, amikre tényleg lehetett táncolni.
A cosplayes lelkünket melengette a menő világítós Byers-fal, a bicikli, amivel fotózkodni lehetett, a retro játékgép, és egy szuper Hopper cosplayer, aki mindenkivel nagy örömmel lefényképezkedett, és nagyon király matricákat is osztogatott a vendégeknek.
A watcha csapata sajnos nem tudta eléggé értékelni a welcome drinket. Van, ki nem ihat alkoholt, és olyan is volt, aki szerint kifejezetten körömlakk lemosóra emlékeztetett (én voltam).
A legnagyobb örömünk viszont az volt, mikor felcsendült a Neverending Storyt megelőző párbeszéd Dusty-bun és Suzie-poo között, amit a kivetítőn is nézhettünk, majd mindenki egyszerre üvöltötte a dalszöveget. Én komolyan nem gondoltam, hogy egy ilyen lassú számra így lehet bulizni, de komolyan ez volt a legjobb.
Úgy érzem, mindenki, aki ott volt, nagyon élvezte, mi legalábbis hatalmasat partiztunk, és végre rájöttem, miért nem szeretek bulizni. Azért, mert általában utálom a zenét, amit nyomatnak, itt viszont imádtam, olyanokkal voltam, akik szintén az ilyesmit szeretik, és tényleg jót tudtam rá táncolni. Szeptemberben érkezik a folytatás, arról már nem hiszem, hogy írunk, de azért mindenképp ott leszünk, és reméljük, párotokban sikerült kedvet ébresztenünk, hogy elgyertek.
Szerző
Korábbi cikkek
Könyv2022-09-14Erberling Judit: Szirmok
Könyv2021-11-17Robert b Bednar: Duxorg – Álmodj és én létezem
Fantasy kötet2021-10-21John Connolly: The Book of Lost Things
Könyv2021-10-18Bombicz Judit: Mesevarázs
Trackback/Pingback