Egyik szemem sír, és a másik is csak félig-meddig nevet. Eljött hát a Légió legutolsó epizódjának ideje is, és még mindig nem tudtam elfogadni, hogy egy ilyen pazar sorozat ilyen hamar véget ért. Nem voltam maradéktalanul megelégedve a fináléval – ahogyan úgy anblokk a sorozat második felével sem -, de mégis nehéz elengedni, hiszen a buktatói ellenére is egy hihetetlenül élvezhető, egyedi, kreatív és páratlan szériáról van szó, amihez foghatót nem mostanában láttam a tévéképernyőkön vagy akár a filmvásznon. Figyelem, spoileres kritika következik!
David (Dan Stevens) és Charles (Harry Lloyd) együtt próbálják megállítani Amahl Farouk (Navid Negahban) múltbéli énjét, mielőtt megszállhatná Davidet babaként, ám a korábban az időn kívülre száműzött jövőbeli Farouk kimenekül és beleavatkozik a Xavierek tervébe. Apa és fia tehát két Faroukkal áll szemben, és támadásba is lendülnek: David a múltbéli, Charles pedig a jelenkori Faroukot veszi célba. David még Légióval karöltve is alulmarad, Charles viszont úgy tűnik, harc helyett egyezményt tud kötni. Eközben Syd (Rachel Keller), Kerry (Amber Midthunder) és Gabrielle (Stephanie Corneliussen) továbbra is az idődémonok ellen harcolnak, hogy védjék a még pici Davidet, az ő segítségükre pedig Switch (Lauren Tsai) és édesapja, Xiu (Ben Wang) kel.
Nem meglepő módon, kezdeném azzal, ami nem tetszett – és amit most mondok nem csak a fináléra érvényes, hanem igazából az egész harmadik évadra, de még valamilyen szinten a másodikra is. Korábban beszéltem már arról, hogy Faroukot valójában nem nagyon hasznosították mint karaktert az elmúlt időszakban, sőt, főgonoszból egész egyszerűen egy olyan mellékszereplővé redukálták, aki néha be-beszólogatott, de lényegében nem tett hozzá semmit se a cselekményhez, se a többi szereplő fejlődéséhez. Az utolsó epizódban pedig megkapta a redemption arcját, amiről nem tudom eldönteni, hogy felháborító vagy inkább nevetséges, de lehet, hogy mind a kettő egyszerre. Egy biztos: akárcsak David „gonosszá válása”, Farouk megváltozása sem volt normálisan kidolgozva, így viszont roppantul hihetetlen ez a szál.
Na de jöjjön az, ami jó volt, mert van ám miből csemegézni. A végkifejlet maga tökéletes volt, és ugyanakkor váratlan is, és ez az egyik dolog, amit imádtam ebben a sorozatban: elcsalják a nézőket egy bizonyos irányba, aztán pedig meglepnek valami teljesen mással, aztán csak ámulunk és bámulunk. Ezzel a lépéssel egyúttal visszakanyarodtak a széria ambiciózus voltához is, amit öröm volt nézni. A fő attrakció ismét David és Charles közös jelenete volt, de a zenei betét ugyanannyira szívfacsaró és találó volt, és a végére még egy X-Men utalás is belefért, szóval tényleg le a kalappal.
Csak ismételni tudom önmagam, de nagyon hiányozni fog a Légió, mert maga is egy hiánypótló alkotás volt. Én úgy gondolom, hogy ki lehetett volna még húzni a sztorit egy-két évadig, de így Hawleyék legalább azt a lezárást adták nekünk, amit elterveztek, és nem nyújtották tovább a kelleténél, ami azért becsülendő.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
