Vannak azok a filmek, amiket nem a végkifejletért vagy a csavaros történetszálért nézünk, hanem az utazásért és az önfeledt pillanatokért. Na, az Enyém, tiéd, miénk pontosan ez a fajta film, ahol hátra kell csak dőlni, és élvezni az utazást!
Frank Beardsley admirális (Dennis Quaid) egyedül neveli nyolc gyermekét, miután felesége meghalt. A srácok okosak, kedvesek és szeretik a rendet, akárcsak az apjuk. Helen North (Rene Russo) szintén egyedül neveli tíz gyermekét, akiket rendkívül szeret, és akiket az önkifejezésre tanít. Helen és Frank pedig egy véletlen folytán találkoznak, amit egy osztálytalálkozóval koronáznak, és amiből végül villám házasság lesz, meg persze összeköltözés 18 gyerekkel, akik nem is különbözhetnének jobban egymástól. A nagy család új, közös otthonba költözik, azonban hiába a rend és a megértés, a gyerekek ki nem állhatják egymást, mígnem rá nem jönnek a biztos megoldásra: szedjük szét az ifjú párt, és ez egy sor katasztrófához vezet.
Nem árulok el nagy titkot, hogy a szülők összejönnek, szétmennek majd ismételten szent lesz a béke, és mindenki egy családként tekint a másikra – ez egy ilyen film, nem a csavaros történet a lényeg, hanem az egész utazás.
Az Enyém, tiéd, miénk egy bájos, szórakoztató és szerethető film, amit jó nézni, jó újranézni, idézni és úgy kb. minden jó vele, mert egyszerre klisés, és mégsem az. Óriási adag szeretet van benne, turpisság, humor és egy önfeledt báj, az a fajta, ami tudja, hogy nem nyer Oscar-díjat, de egy sokkal nagyobb díjat igen, a nézők emlékezetét. A film debütálása óta legalább tucatszor láttam a filmet, és minden alkalommal ugyanúgy kacagok rajta, pedig fejből tudom mi-mi után következik.
Rene Russo és Dennis Quaid párosa remek, elhiszem nekik, hogy szeretik egymást, de emellett ők felelősségteljes szülők, akiknek a gyerekeikre is kell gondolniuk, és nagyon-nagyon sok filmben, ahol egy családot mutatnak be, ezt elfelejtik az alkotók. Itt nincs jó vagy rossz, itt csak emberek vannak, akik hibáznak, akik számtalanszor átgondolják a dolgokat és néha nem ugyanazt az eredményt kapják, mint a kezdetekkor.
És talán, miközben nem váltja meg a film a világot, egy picit talán mégis, mert feltölt nevetéssel, izgalmakkal és igazi boldogsággal – és nagyon kevés mozi képes erre.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
