Hát, ha múlt héten úgy éreztem, hogy rendesen felpörgött a cselekmény a Légió háza táján, akkor ez erre a hétre hatványozottan igaz. Ugyan a Chapter 24-ban voltak lassabban épülő részek, unatkozni egy pillanatra sem tudtunk, hiszen “kárpótoltak” minket egy adagnyi pazar akciójelenettel – na, nem mintha az érzelmesebb vagy a taktikát előtérbe helyező pillanatok ne lettek volna ugyanolyan jók. Ha már a karakterizációt nem mindig tudom dicsérni, minden másban igazán szuperál ez a széria.
Mióta Switch (Lauren Tsai) átkerült a Hármas Divízióhoz, David (Dan Stevens) őt keresi, hogy folytathassa a tervét, a Divízió pedig, ezt megakadályozván elrejtik az időutazót előle. Így tesznek az űrhajójukkal is, amit bolygókörüli pályára állítanak, hogy David ne tudjon olyan könnyen rájuk találni, időt nyerve ezzel – vagy legalább is azt hiszik. Davidnek ugyanis több trükk van a tarsolyában, mint gondolták, és egy látszólag “sokadrangú” karakternek köszönhetően fel tud jutni könnyedén az űrhajóra. Innen már csak az a kérdés, hogy a Divízió tagjai fel vannak-e készülve az ő fogadtatására, mi lesz Switchel, és vajon sikerül-e a David terve, és ha igen, akkor hogyan?
Picit furának tartom, mennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egyáltalán felmerüljön a Légió név a róla szóló sorozaton belül. Bevallom őszintén, az első évadban még annyira nem is hiányzott a dolog, de amint David látszólag egyre erősebb lett, annál jobban töprengtem azon, hogy vajon a néhanapján elszórt morzsák mellett mikor láthatunk valami többet. Az új epizódban teljes valójában megkaptuk Légiót, és kár, hogy ennyit kellett várni rá, de legalább irtó penge a belépője. Az most már teljesen világos, milyen irányba megy az ő karaktere, és amennyire jó, ugyanannyira félelmetes nézni amiket csinál.
Egyvalami azonban még mindig nem tiszta számomra, és jobban belegondolva egy jó ideje már a széria vakfoltja ő. Amahl Faroukról beszélek, aki az első két szezonban egy roppantul kompetens, olykor sármos, ám leginkább rémisztő főgonosz. A második évad vége óta viszont rettenetesen kihasználatlan az ő szerepe – néha fel-felbukkan, ha kell beavatkozik, de leginkább csak a Divízió tagjainak dirigál, akik még hagyják is neki, mikor ő legalább ugyanannyi lény életét keserítette meg, mint a főszereplőnk. A történet elején azt éreztették velünk az alkotók, hogy Farouk és David egy szinten vannak, és gyakorlatilag elválaszthatatlanok – így vagy úgy – egymástól, de akkor miért is szerepel még a sorozatban, ha ennyire háttérbe lett szorítva?
A fenti siralmaim ellenére még mindig élvezem a Légiót, várom minden héten az új részeket, és természetesen rettentően kíváncsi leszek a végkimenetelre. Annyi viszont biztos, hogy fájni fog, de egyszerűen nem tudom nem nézni.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
