Egy évvel ezelőtt még úgy hittem – és ezzel nem voltam ám egyedül –, hogy az Ambrózy báró esetei sorozat a negyedik nagy kötettel (van két rövidebb novella is), a Nász és tébollyal befejeződött. Aztán jött idén a nagy meglepetés a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál előtt, mikor a Könyvmolyképző kiadó bejelentette, bizony jön a sorozat újabb része, a Szer’usz világ.
A hír már önmagában is nagy port kavart. Többen aggodalmukat fejezték ki, hogy nehogy esetleg a profitszerzés álljon a háttérben és ezzel a minőségnek adjon a kiadó egy pofont.
Aztán ez még nem volt elég, ugyanis volt egy igen nagy „botrány” a borítóválasztás körül is. A kiadó facebook oldalán tette közzé a lehetséges változatokat, amelyeken egy korabeli kislány újraszínezett fotója volt látható. Sajnos elég nagy port kavart a dolog, mert bár a többségnek tetszett, egy réteg ellenérzését fejezte ki, így a kiadó úgy döntött, hogy a Márikát megtestesítő kislány limitált kiadásként kerül piacra, a legtöbb kötet borítójára pedig a már jól ismert Milit megtestesítő hölgy kerül.Nekem is ezutóbbi kiadás díszíti a polcomat, de így olvasás után azt mondom, hogy a kiadónak ki kellett volna tartania a Márikás borító mellett és inkább meg se pályáztatni háromféle verzióban, ugyanis ez a könyv nem csak címében, hanem tartalom szempontjából is ízig-vérig a cserfes, locsi-fecsi, tabáni kislány stílusát, beszédének fantasztikus ízességét képviseli. Ez a kötet úgy, ahogy van, bizony Márika! Persze a többi szereplő is feltűnik és nekem tetszik a Milis borító is, de ahogy azt az író úr, Gyula bátyó is kifejtette korábban, ehhez a kötethez Mili nem passzolt annyira.
Na de ennyi elég is lesz a borítóról, nézzünk a kötet szívébe, lelkébe.
Már a Nász és tébolynál is bennem volt az érzés, hogy ez a könyv inkább egy kiegészítő kötet, sem mint a sorozat vezérvonalának egy újabb képviselője – ezt az érzést egyébként Gyula bátyó egy moly.hu-s karcában meg is erősítette –, de értékéből szerencsére ez nem vett el semmit. Na már most, mivel az a bizonyos leányrablás már megoldásra került és lezárult a harmadik nagy könyvben, ugyanezt az érzést megtapasztalhattam a Szer’usz világ esetében is. Persze izgalmas és fordulatos olvasmány, de egyértelmű számomra, hogy az Ambrózy sorozat életében a jövőre nézve, már a kiegészítő köteteké lesz a főszerep.
Hogy ez elvenne bármit is az olvasás élményéből? Ugyan dehogy, hiszen ugyanazon a századfordulós, békebeli Magyarországon játszódik a történet, mint a korábbi kötetek. Szeretem a dualizmust, még ha nem is volt az minden tekintetében vidám. Ugyanazok a már megismert és többségében megszeretett karakterek viszik előre a cselekményt, de érdekes fordulat, hogy a korábbi főszereplők itt bizony háttérbe szorultak. Hogyne szorultak volna, mikor Mück kisasszony elkapta a gyeplőt és kezébe vette az irányítást, hogy felfedje a valódi gyilkos kilétét. De hol van Mili és a báró? Nos erről a fülszöveg elég rendesen árulkodik (jelezném, ez csak a fülszöveg első bekezdése):
SPOILER ALERT!!!
1901. márciusa. Ambrózy Richárd bárót meglőtték. A Rókus kórház magánkórtermében élet és halál közt lebegő hírneves budapesti magánzó detektív mellett fiatal hitvese, Hangay Mili őrködik egészen addig, míg egy nap rá nem ront a rendőrség, hogy gyilkosság vádjával letartóztassa.
Egyébként 2018-ban a 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon már lehetett sejteni, hogy érkezik vagy legalábbis készülőben van egy Márika-kötet, mégpedig abból az apropóból kifolyólag, hogy volt az a bizonyos levél, amit akkor nyilvánosságra hoztak. Persze akkor még csupa találgatás volt a jövő, a rajongók nem tudhattak biztosat. Viszont akármennyi talány, aggodalom és galiba kísérte ennek a kötetnek a megjelenését, én bizony nagyon örülök, hogy kiadták, mert a történet eredeti, a minőség ugyanolyan magas szintű, mint eddig, a karakterek jól összetettek és most sem volt hiány Detrichből, aki természetesen mindig rosszkor van rossz helyen és mindig olyanba üti az orrát, amibe nem kellene. Persze pont az a karakter feladata, hogy felkavarja a cselekményt, hiszen ha ő nem lenne, akkor bizony jóval laposabb lenne a történet. Ettől függetlenül persze nem a nyomozó a kedvenc karakterem, sőt, többször legszívesebben jól… szóval értitek.
Bár imádom Márikát, a tabáni kis fruskát, Mili komornáját, mégis egyedül, a mellékszereplők nélkül nem tudta volna elvinni a sztorit a hátán. Viszont a javára kell írnom, hogy nagyon ügyes kis nyomozó vált a leánykából, amihez persze hozzájárult Herrdoktor – akinek sikerült belopnia magát a szívembe a történet vége felé tanúsított őszinte, közben pedig kissé esetlen vallomásával –, Suha Isti, Zsarnay Győző detektív és persze a többiek is, akiket most nem sorolnék végig.
A történet felépítése Gyula bátyótól már megszokott minőségű. Talán ez a kötet most picit lassabban indult be. Vagy nem is tudom. A legeleje egészen pörgött, de valahogy utána egy picit leült. Azonban a könyv második felében újra pörögtek az oldalak, elkezdett vágtázni a sztori és hipp hopp vége is lett.
Szerkesztését tekintve a fejezetkezdő oldalak tetejét – ahogy azt már megszokhattunk – ismét egy, a Fortepan oldalról kölcsönzött kép díszítette, ugyanúgy pontos dátumos megjelölést kaptak az események, mint eddig, most azonban mintha a fejezetek kifejezetten hosszabbak lettek volna és talán kicsit kevesebb tagolást kapott a történet. A helyesírás pedig a megszokott színvonal, nem is emlékszem, hogy pár hibánál többre akadtam volna.
Azt pedig biztosra veszem, hogy akik a korábbi köteteket szerették, azok Mück kisasszony kalandját is szívükbe fogják zárni. Ugyanis a Szer’usz világ egy kalandos nyomozás, a dualizmus korában, ami nem csak az ifjabb lányszíveket tudja meghódítani, nem csak ezeknek a leányoknak az arcára tud mosolyt csalni, de bizony az idősebb korosztályt is meg tudja nyerni magának.
Most pedig lehet találgatni, hogy akkor most hogyan tovább. Ki lesz a következő? Talán végre megtudhatjuk, hogy Emma szívét ki fogja rabul ejteni abban a bizonyos békebeli időben? Erre bizony csak Gyula bátyó tudna választ adni, de ha ezt elárulná, akkor lenne csak az izgalmaknak és a találgatásoknak szer’usz világ.
A sorozatban megjelent korábbi kötetek (címekre kattintva elérhetitek az értékelőket):
Leányrablás Budapesten
A Rudnay-gyilkosságok
Beretva és tőr (kiegészítő kötet)
Ármány és kézfogó
Bitó és borostyán (kiegészítő kötet)
Nász és téboly
Apropó, nehogy elfelejtsem. A sorozat egészen szoros kapcsolatban van már a Fortepannal, így egy hét múlva egy fortepanos cikkel várlak benneteket.
Szerző
