Egy pörgősebb, izgalmakkal teli epizód után a harmadik, Useful címre hallgató felvonás már egy lassabb lefolyású sztorit mutat be. Unatkozni most sem nagyon tudunk, ám az akció helyett inkább a szálak furmányos továbbszövésén van a fókusz, így majdnem cask krimivé nőtte ki magát az eheti rész. Én panaszkodni ezúttal sem tudok – ugyan még nagyon az évad elején tartunk, de már most az az érzésem, hogy a harmadik szezon felül fogja múlni elődjét.
June (Elisabeth Moss) múltkori, fű alatti akció kudarca után sem adja fel, és továbbra is az ellenállás kezére dolgozik – olyannyira, hogy új, nagyobb befolyással rendelkező embereket próbál átcsábítani a csapatukhoz. A szolgálólány pont a szinte kiismerhetetlen Lawrence parancsoknál (Bradley Whitford) próbálkozik be, eleinte úgy tűnik kevés sikerrel. Sőt, mi több, a parancsnok még egy kemény teszt elé is állítja June-t, aki kissé megtörik a felelősség alatt, ám továbbra sem hagyja annyiban. Eközben Serena Joy (Yvonne Strahovski) édesanyjánál (Laila Robins) keres menedéket és lelki támaszt, ám nem azt kapja, amire számított. Fred Waterford (Joseph Fiennes) pedig – a maga módján – azon dolgozik, hogy visszaszerezze feleségét.
Ezt az epizódot néhol elég nehéz volt nézni, főleg nőként. Na, nem mintha eddig partimenet lett volna ez a széria, sőt, rengeteg olyan pillanat volt, ahol összeszorulhatott a nézők gyomra, ám a Usefulban sokkal “hétköznapibb” megvilágításban mutatják be a nőgyűlöletet. Ezelőtt valahogy mindig egyértelműen fiktívnek hatott a gileádi rendszer, még az egyes jelenkori “áthallások” ellenére is, azonban az eheti részben felvonultatott jelenetek ijesztően mindennaposnak hatnak, a szexizmustól fröcsögő beszólásoktól kezdve a csoportos megalázásig. Amit viszont felemelő volt látni, az az, hogy mindezek a negatív élmények csak megerősítik a gileádi nők hitét a forradalomban.
Ismét nem mehetek el amellett sem, mennyire lélegzetelállítóan gyönyörű a kameramunka. Sarkallatos példa, de az operatőrök képesek még a felakasztott emberek látványát is esztétikussá tenni, ugyanakkor az olyan szép helyszíneket, mint például a parancsnokok házait, valamint a tengerpartot pedig elképesztően ridegnek és sterilnek tudják ábrázolni, remekül kihangsúlyozva ezzel a fennálló helyzet komolyságát és egyben abszurditását is.
Nagy változások előtt állunk, és ez egyre jobban érződik már most, úgyhogy biztos vagyok abban, hogy az elkövetkezendőkben sem fogunk unatkozni.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
