Oldal kiválasztása

Íme a másik sorozat, amit szerettem volna részenként végigvinni, de eben is ugyanúgy közbeszólt a félév vége, mint az Into The Badlandsnél. Viszont mégis illene összefoglalni az évadot, hiszen sokat fejlődött az előző óta, és szinte minden rész olyan izgis volt, amilyen csak lehetett, úgyhogy csapjunk is bele!

 

A második évad leginkább abban különbözik az elsőtől, hogy igazán ki tudott nyílni. Ne értsetek félre, az előzőt is imádtam, de az mégiscsak egy bemutató évad volt. Meg kellett ismernünk a szereplőket, szépen egyre közelebb kellett kerülnünk a hangulathoz, a világhoz, amivel persze semmi baj nincs. A mostani évadban viszont már ismerjük a szituációt, és foglalkozhatunk a karakterek jellemfejlődésével, az eseményekkel, és a szuper király bibliai párhuzamokkal.

 

 

A legnagyobb fejlődés számomra az első évadhoz képest, hogy Sabrina végre felel a tetteiért. Korábban említettem, hogy olyan volt, mint egy vicces Harry Potter meme, miszerint „Harry, megint jól elrontottál mindent… De azért fasza csávó vagy, 50 pont a Griffendélnek!”. Komolyan, ez a leány akármit csinált, akármilyen pocsék helyzetbe hozta a családját és a barátait, valahogy vagy nem hibáztatta senki vagy fénysebességgel megbocsájtottak neki. Ennek köszönhetően pedig nem tanult semmit  a hibáiból, és ugyanúgy elkövette őket, nagy slamasztikába keverve mindenkit újra és újra. Most viszont végre felébredtek a szereplők, és előveszik Sabrinát a hülyeségei miatt, és vállalnia kell a felelősséget.

 

Emellett ezek a részek sokkal komolyabbak, sötétebbek, és exponenciálisan lesznek hátborzongatóbbak, ami miatt egyszerűen nem lehet abbahagyni, valahogy véletlenül megnézi az ember az összeset egyszerre. Mint már említettem, imádom a bibliai párhuzamokat, amiket a sátáni egyházzal húznak, ettől lesz csak még sötétebb és izgalmasabb. Ennek nincs különösebb vallási oka, csak szeretem az utalásokat régi történetekre, ebben az évadban pedig van belőle rengeteg.

Amit szintén imádtam, az az, hogy nagy hangsúlyt fektettek az összes szereplőre, nem csak a mi kis Sabrinánkra. A muglik (na jó, halandók) kalandjai és változásai is olyan komolyak, hogy megéri megmutatni őket, különösen Theo története, ami a mai világban egyre fontosabb témává válik. Zelda sztorija pedig egyszerűen zseniális, már az első részekben is imádtam, de most ő volt az abszolút kedvencem. Lilith pedig a legkirályabb gonosz szereplő, akit csak el tudok képzelni. Az ő történetén bevallom, többször is úgy zokogtam, ahogy csak nem szégyenlem, és habár elsőre úgy tűnik, össze-vissza váltogatja, kinek az oldalán áll, valójában ez mind nagyon logikus, és teljesen indokolt, éppen ettől lesz olyan szerethető.

Sabrina személyisége is egy szép ívet ír le, főleg az tetszik, ahogyan eleinte tényleg előveszik a hülyeségei miatt, majd egyre okosabb és erősebb lesz, amíg el nem kapja a hübrisz, és a legvége előtt mekkorát koppan, mikor megtudja, honnan származnak az új, csodálatos képességei.

Összességében nem igazán tudok róla rosszat mondani, minden percét élveztem, és alig várom a folytatást. Kérlek, készítők, tartsátok meg ezt a sötét, borzongató világot és a zseniális karakterdrámákat, mert komolyan mondom, ez adja az élet sóját. Ez az évad még misztikusabb volt, mint az előző, nem tudom, lehet-e még fokozni, de nagyon reménykedem benne.

Szerző

Buttercup
Szerkesztő