Néha a YouTube jobban tudja, mit szeretnél éppen nézni, mint Te magad – és megkínál vele. Így jött szembe velem az On – Drakon (A sárkány) című orosz film is, ahol ezúttal a lány a sárkányba szeret bele – és viszont. S bár az Oscarról talán joggal maradt le, nekem felkerült a kedvenc fantasztikus-romantikus filmes listámra.
A történet szerint az északi hercegség életére emberemlékezet óta árnyékot vet a sárkány, aki rendre elragad egy-egy hajadont, míg egy nap egy olyan lovag szerelmét nem választja a felkínált fiatal lányok közül, aki elég bátor ahhoz, hogy a szeretett nő megmentésére siessen. Bár szerelmét nem találja már életben, a sárkányt megöli, véget vetve ezzel a hercegséget súlytó átokban. Az évek múltával a hajdan rettenetes sárkányhívó ceremónia esküvői szertartássá változik és így örömünneppé. Mikor azonban a sárkányölő dédunokája, Igor (Pyotr Romanov) kötne házasságot a legfiatalabb hercegnővel, nagyapja tiszteletére a sárkányhívót kezdi énekelni a közösség – és felbukkan egy sárkány, aki magával ragadja a hercegnőt, Mirát (Mariya Poezzhaeva). Mira egy barlang gödrében tér magához, ahol a fal túloldalán egy titokzatos, név nélküli férfivel ismerkedik meg, akit ő keresztel el Armannak (Matvey Lykov). Arman, bár segíti Mirát, látszólag már beletörődött fogságába és Mirát is erre inti, de a hercegnő minduntalan szökni próbál, és addig küzd, míg kijut a gödörből – és kis híján sárkányeleséggé válik. Menekülés közben egy magas sziklára rohan, ahonnan lezuhan, ám Arman, akiről csakhamar kiderül, hogy egyszemélyben a sárkány is – utána ugrik, és megmenti, ám ebbe majdnem belehal ő maga. Eszméletlenségében Mira próbálja, de képtelen megölni a férfit, akivel – miután magához tér – kénytelenek megtanulni együttműködni. És ahogy az már lenni szokott, ez olyan jól sikerül kettejüknek, hogy bár egymáshoz nem érhetnek, rövidesen egymásba szeretnek. Egyetlen dolog áll közéjük: a férfiban lakozó sárkány. Vajon megszelídülhet-e az ősi fenevad a szerelem kedvéért?
Bár a történet nem párját ritkítóan eredeti, kétségkívül tartalmaz frappáns elemeket. Előzmény és folytatás nélküli, a világépítése mégis kerek egész. Köszönhető ez annak is, hogy merít a szláv kulturális hagyományból is, amit beépít saját világába, így lesz az On – Drakon hamisítatlan orosz film egyúttal, mégis egyedi az olyan belső világába tartozó apróságoktól, mint a sárkányhívó dal és ceremóni, ami nagyon emberi módon lényegül át esküvői szertartássá. A film magával ragadó, egyedi atmoszférájú, egyszerre önfeledt és szomorkás, ahol tökéletes ritmusban követik egymást a vidám és a szorongáskeltő elemek, előre is vetítve egymást.
Az atmoszféra építésének természetesen lényegi eleme a látványvilág, amit bár alapvetően egy trópusi környezet teremt meg, kiegészít a zeneiség, ami néhol zseniálisan támogatja a cselekményt és az olyan apróságok, mint a szereplők – kiváltképp a sárkány – hangulatához igazodó időjárás. Ezen kívül az alkotók még a színekkel és más allegóriákkal is leheletfinoman megtámogatják a szereplők lelkében lezajló változásoknak az érzékeltetését. Gondolok itt arra, ahogy Mira lassan lányból nővé érik a szerelem által és mindeközben ruhái fehérből előbb kékbe, lilába, ciklámenbe, majd vörösbe váltanak. Ízléles, diszkrét és mégis látványos utalás ez a lelki folyamatokra.
Bár az On – Drakon nem sokat szöszöl a karakterépítéssel, mégis sikerül azonosulható, empatizálható érzelemvilágú karaktereket összehoznia és őket az olvasóval megszerettetnie, vagy épp elenszenvessé tennie. A motivációik szintúgy tetten érhetőek és érthetőek. A komplexebbek, mint Arman részéről a belső szörnyeteggel való viaskodás és az egyeszűbbek, mint Mira életvágya vagy Igor arculatvédése, egyaránt világosak és következetesen irányítják a szereplők döntéseit és cselekedeteit.
Ezen a vonalon az egyetlen, amit csak jóindulattal tudok aláírni, annak az alapgondolatnak a felhasználása és öregbítése, hogy a szerelem megment/megold mindent. Igaz, hogy ez a gondolat ennek a történetnek a jól felépített és meseszerű keretei között jól működik és konstruktív tanulság is levonható belőle a való életre vonatkoztatva is, de ahhoz jól kell ismerni és kezelni ezeket a kereteket és adaptálni azokat a valóságra is. Vagyis, igen, természetesen a szeretet sok sebet begyógyít és a kölcsönös és elkötelezett szeretet segít megküzdeni bármely párnak a nehézségekkel, de „a szerelem mindent legyőz, pláne, ha önfeláldozó” kifejezetten káros és egészségtelen is lehet pl. egy bántalmazó párkapcsolatban alkalmazva. Természetesen az ezek közötti különbségtétel nem tárgya sem a filmnek, sem ennek a kritikának, mégis fontosnak éreztem leszögezni, hogy ezzel az elterjedt és romantikus gondolattal, bármilyen szép is, nem árt csínján bánni.
Ami a színészi játékot illeti, nem vagyunk kimagasló alakításokkal elkényeztetve, de szépen teszik a dolgukat a színészek és hitelesen hozzák a karaktereiket, bár talán helyenként a rendezői utasítás miatt a játék nyugati filmekhez szokott szemeknek manírosra sikeredett, szintúgy a képi világ. De ez még talán elnézhető, kiváltképpp úgy, hogy cserébe a kémia látványosan jól működik a színészek között, ami egy romantikus-fantasztikus kalandfilm esetén igazán nem hátrány.
Ellenben az animáció simán üti a Hoollywood-i szintet. A sárkánnyá változás – illetve a visszaváltozás szuperül megoldott, a sárkány maga és a mozgása is kiváló munka.
Összességében az On – Drakon egy szlávos karakterű, visszafogott és rendkívül bájos film, ami nálam feltétlen sokszor nézős lesz, mert még a félelmetesnek szánt jeleneteivel együtt is mindvégig kedves és lélekmelengető alkotás marad.
Szerző
-
Szerkesztő
“Ha az elme gondolatokra éhes, legyenek éles fogai” – mondja Volys a sárkány a Bamarre hercegnőiben.
Korábbi cikkek
Film2021-12-0410 vidám film déli depresszió ellen
Akciófilm2021-08-24Lőpor turmix (2021)
Évadértékelő2021-08-08Lucifer az Újvilágban – 5. évad kritika
Dráma sorozat2021-06-10Lucifer 1. évad – évadértékelő
