Egy év szünet után visszatért A szolgálólány meséje immáron a harmadik évadával. A második szezon lezárása kifejezetten izgalmasra sikeredett, ugyanakkor hagytak megválaszolatlan kérdéseket az alkotók, amiket reményeim szerint ebben a felvonásban megtárgyalnak. Az én fejem fölött lebegő legnagyobb kérdőjelet már az első, Night címre hallgató epizód eltűntette, mindemellett pedig kaptam egy tökéletes nyitányt, ami szépen megalapozza a hangulatot az elkövetkezendőkre.
June (Elisabeth Moss), miután sikerült megszöktetnie Emilyt (Alexis Bledel) és a pici Nichole-t, megpróbál elmenekülni a hatóságok elől, ám ez a kísérlete sikertelen lesz. A szolgálólányt ugyanis elfogják és visszaviszik a kiképző központba, ahol kemény büntetésben részesítik mielőtt újabb parancsnokhoz kerülhetne. Emily nagy nehézségek árán eljut Kanadába a babával, ahol orvosi ellátás után találkozik June férjével Luke-al (OT Fagbenle) és barátjával, Moirával (Samira Wiley). Eközben Fred Waterford (Joseph Fiennes) próbálja úgy alakítani a történetet, hogy ne tudódjon ki felesége szerepe, sőt, lehetőség szerint pozitív megvilágításba helyeződjön a családja. Serena Joy (Yvonne Strahovski) viszont rendkívül nehezen viseli kislánya elvesztését, és drasztikus lépésre szánja el magát, hogy felhívja magára a figyelmet. Az ellenállás pedig továbbra is csendben szerveződik a színfalak mögött.
Ez a premier egy az egyben a cselekményszál folytatásáról szólt, és itt ki kell emelnem a pazar írói teljesítményt. Majdnem egy teljes év eltelt a második szezon történései óta, ám ezt egy pillanatra sem érezzük meg, hiszen nem csak az epizód elején feltüntetett visszatekintő bevágások segítenek az emlékezésben, hanem az is, hogy minden egyes karakter visszautal a nemrégiben történt eseményekre, így pedig roppantul könnyű dolgunk van nekünk nézőknek követni az egészet. Bruce Millerék tehát nem vesznek semmit magától értetődőnek, de ugyanakkor nem is rágnak semmit a publikum szájába – egyszóval megtalálták az arany középutat a történetmesélésben.
Ami a cselekmény kevésbé “technikai” részét tekinti, ilyen szempontból is zseniális volt a Night. Számtalan könnyfakasztó, valamint jelentőségteljes szcénával találkozhattunk, mint például June büntetése, Serena Joy “megzakkanása”, Emily menekülése, illetve az, ahogy már biztonságba érve végigsétál a kanadai korház folyosóján a kicsi Nichole-al. Mindezen jelenetek súlyához hozzátesz a lenyűgöző képi világ a különféle, páratlan vizuális megoldásokkal, úgyhogy a rendezőknek is jár a piros pont.
Volt már egy-két fordulópont a sorozat történetében, ám úgy gondolom a harmadik évadban még több ilyen momentummal fogunk találkozni, legalábbis a sztori elég erősen azt sugallja már most, hogy itt még nagy dolgokra kell számítani. Én izgatottan várom!
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
