Ígéretem szerint folytatom a We Låve Rock fesztiválos beszámolómat. Miután a pénteki napot nagyjából kiveséztem, most a szombat kerül terítékre, és van bőven mesélnivalóm. Erre a napra jutott pozitívum és negatívum is – az utóbbiból szerencsére sokkal kevesebb, de ha több is lett volna, akkor sem bántam volna a pozitívumok miatt.
Nagyjából ugyanabban az időpontban érkeztem meg a fesztivál területére, mint előző este, azonban Thresholdék később léptek fel, így több zenekart volt alkalmam látni, két norvégot és egy walesit. Először a fiatalokból álló Meer lépett színpadra, akik eléggé énekközpontúak voltak a progresszív vonalhoz képest, ám ez egyáltalán nem zavart, hiszen ügyesek voltak. Velük ellentétben az utánuk következő Saluki tagjai már elég erősen a hetvenes éveikben jártak, viszont olyan energetikusak voltak, hogy azt sok fiatal megirigyelhetné tőlük. Az este legnagyobb csalódása az angolok előtt játszó Magenta volt: annyira megörültem, mikor kiderült, hogy női frontemberrel állnak majd színpadra, hiszen a progresszív zsánerben ez egyáltalán nem olyan megszokott, mint például a szimfonikus bandáknál, ám a produkciójuk már hagyott némi kivetnivalót maga után. Az első pár dalt még élveztem, aztán sajnos rendkívül ellaposodott a koncert, amit egyetlen gyorsabb tempójú számmal sem próbáltak meg felpörgetni – kár értük, mert egyébként tényleg nem voltak rosszak, de ezen fellépésük alapján nem hiszem, hogy megérdemelték a Nagy Britannia legjobb koncertzenekarának járó díjat.
Ezen a szombati napon még több késés volt, mint pénteken, úgyhogy Thresholdék csak picivel éjfél után tudtak belekezdeni a Slipstream izmos kezdő riffjébe. Ezután best of műsor egy pillanatra visszakanyarodott a Legendshez és a tizenkét perces eposz, a The Man Who Saw Through Time következett, ami két év alatt már bebetonozta magát a setlistbe. Csak hogy érzékeltessem, mennyivel jobban állították össze Westék a produkciójukat, mint Magentáék, a következő dal a Long Way Home volt, ami egy igazi közönségmegmozgató darab. Az első kisebb pihenő az Into The Light személyében jött el, amit az előző turnén vettek elő nagyjából huszonhárom év után először, ám ugye ez is középtempójúvá növi ki magát. A Hollow szintén egy olyan szám, ami visszatérő vendég Threshold koncerteken, és még mindig hihetetlenül jól szól. A Snowblind, az egyik kedvencem a legutóbbi korongról, is a zúzós vonalat erősítette, és a továbbiakban sem ült le a hangulat, hiszen olyan slágereket vettek elő, mint a Light And Space és a Pilot In The Sky Of Dreams – két olyan dal, amit rég nem játszottak. A buli első és egyetlen lassú száma az Innocent volt, amit ezúttal Glynn Morgan egyszerű zongorakíséretben adott elő, míg a többiek pihentek, és ez volt az este legvarázslatosabb pillanata. Sokat nem lazsáltak a tagok, hiszen a végére elővették még a közönségkedvenc Mission Profile-t, aztán pedig a már megszokott Lost In Translation-Small Dark Lines párossal búcsúztak
Ha már fentebb kicsit sajnáltam Magentáéktól azt a legjobb előadó díjat, akkor most minden elfogultság nélkül kijelenthetem, hogy Thresholdék viszont abszolút megérdemelnének egy hasonló elismerést. A srácok az igencsak késői időpont, valamint az időközben sajnos igencsak megritkult küzdőtér ellenére is ugyanúgy beleadtak apait-anyait, mintha kicsivel korábban, teltház előtt játszottak volna, ahogy pénteken. Az esemény után, mikor alkalmam nyílt beszélni a tagokkal, egyáltalán nem tűntek elkeseredettnek az alacsony nézőszámtól, sőt, nekem még úgy tűnt, hogy a színpadon is felszabadultabban játszottak, mint előző este.
A Threshold számomra egy olyan zenekar, akiknek alighogy kijövök a koncertjükről, már azon gondolkodom, hogyan és mikor láthatom őket utoljára – voltak más bandák az életemben, akiket iszonyatosan szerettem, de még egyiknek sem sikerült ezt a hatást elérnie, mint ennek az öt angol úriembernek. Remélem azért a következő alkalomra már Budapesten kerülhet majd sor!
Dallista:
Slipstream
The Man Who Saw Through Time
Long Way Home
Into The Light
Hollow
Snowblind
Light And Space
Pilot In The Sky Of Dreams
Innocent (Zongorás verzió)
Mission Profile
—————————
Lost In Translation
Small Dark Lines
Képek: prognytt.no & Kirill Serdiukov
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
